Még hozzám is el kellett utaznunk ugyanis nekem még szükségem volt 1-2 dologra. Gondolok itt, ruhákra és az orvosi egyetemen is szólnom kellett, hogy a következő 1 hónapban nem tudok menni órákra.
Egy nap amikor hazaértem -este- Louis éppen a kanapémon feküdt és tüzes csókra pöndörítve száját Eleanorhoz hajolt. Hogy került Eleanor hozzám? És Louistól mi a fenét akar?
- Mit jelentsen ez? - dobtam le döbbenten a táskámat a földre. - Választ várok!
- Ez nem az aminek látszik. - állt fel Lou és közelebb jött hozzám.
Én könnyes szemmel berohantam a szobánkba és zokogva összepakoltam a cuccait egy bőröndbe és az ajtóhoz vittem.
- Takarodj a szajháddal együtt! Tudtam, hogy csak kihasználsz! Eredjetek, ne is lássalak többé! - néztem Louis szemeibe. - Téged pedig a házam táján meg ne lássalak többé vagy... áhh, menjetek innen! - fordultam Eleanor felé és kitessékeltem őket. - Jó éjszakát!
Úristen, a fiú akit szerettem, akiben bíztam most elárult. A volt barátnőjével. A földre rogytam és teljes erőből ordítani kezdtem. Nem tudtam mi tévő legyek. Csak arra tudtam gondolni, ha nem jöttem volna időben a végén még Louis pont az én kanapémon élte volna ki magát Eleanorral. Szerettem El-t mindig is, de most nagyot csalódtam benne. Elásták a tekintélyem.
Az asztalomon megláttam egy altatót. Ez még akkorról maradt amikor Apukám meghalt és nem tudtam aludni. Hasznomra vált a maradék 10 db gyógyszer. Az életem romokban volt, úgyhogy a legjobb ötletem jelenleg a VÉG volt. Kimentem a konyhába és egy nagy adag vízzel lehörpintettem az altatót. Összesen 1 órát feküdtem eszméletlenül.
Louis visszajött hozzám és próbált bejönni de az ajtó zárva volt. Bekukucskált az ablakon és úgy látott meg engem a földön fekve. Gyorsan hívta a mentőket és azok betörték az ajtómat és úgy vittek kórházba.
Reggel már újra a megszokott kórház falvaival ismerkedhettem meg. Bal oldalamon Harry, Liam és Zayn állt, a jobb oldalamon Louis és Niall. Az ágyam végénél a lányok, Dóri, Perrie és Regina. Mindenki ott volt. A tömeg közt Louis bújt elő és közölte velem a híreket.
- Úgy látszik megint terhesek vagyunk. - erre hatalmas tapsvihar tört ki a szobából. - Bocsáss meg kérlek, nem akartalak megbántani. Mindennél jobban szeretlek, soha nem szeretnélek téged elveszíteni.
- Te-te-terhes vagyok? - kérdeztem felcsillant szemekkel. - Megbocsájtok. Mindennél jobban szeretlek Louis!
- Így már turnéra sem megyünk. A környéken fogunk kisebb-nagyobb koncerteket adni. - közölte a másik jó hírt Harry. - Gratulálunk hozzá! Éljetek egészségben sokáig! - majd oda hajolt hozzám Harry és adott nekem két puszit. Egyiket a bal arcomra, a másikat pedig a jobb pofimra.
- Köszönjük! Hasonló szépeket nektek. - adtam vissza a jó kívánságokat.
- Mi akkor most magukra hagynánk a boldog családot és kimennénk. - mondta Perrie és kézen fogva Zaynnel kimentek a kórteremből.
Csodálatos nap! ☺
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése