Amikor kijöttünk a menyasszonyi ruha üzletből rajongók milliói öntötték el az utcát. Dórival és velem szerettek volna beszélni, vagy fotózkodni.
- Dia, légyszíves aláírnád ezt nekem? Te vagy a példaképem. - szaladt oda hozzám egy 10 év körül kislány, gyönyörű szemekkel.
- Persze, nekem megtiszteltetés. - majd a kezembe nyomott lapra ráírtam a nevem, készítettünk egy képet és még puszit is kapott az elbűvölő Tiara. - Remélem nekem is ilyen szép kislányom lesz! - mondtam.
- Nagyon köszönöm. További szép napot, Szia! - köszönt el és vissza szaladt az anyukájához.
- Adnál az újságnak interjút a terhességről? Lenne kedved egy fotózáshoz? Diaaa és Dóriii! - kiabálták a rajongók és az újságírók.
- Várni kell még pár percet és jön egy autó ami elvisz a kórházba Dia, Dórát pedig viszik haza. - mondta a biztonsági őr.
- Tök jó, itt ragadtunk. - mondta Dóri.
Pár perc múlva jött az autó (???), autó a fenét,egy limuzin, amivel kijutottunk a rajongók fogságából. Sajnos az őrök miatt nem tudtam beszélni velük, pedig nagyon szeretem őket, hála az égnek, ők is engem. :) #szeretemarajongóim.
A kórházban újabb ultrahang következett. A pici lány mozgott. *-*
- Uram atyám! - csordult ki a könny a szememből. - Köszönöm!
- Semmiség. - támaszkodott meg egyik kezével az ajtóban majd megsimogatta a hasamat.
- Köszönöm Louis! - majd szenvedélyesen megcsókoltam.
- Na és mellesleg, hogy van a pici? - vágott kacér vigyort.
- Nagyon jól, gyönyörű kislány. - mosolyogtam.
Örülök ennek a gyönyörű szobának. Elképesztő. Remélem a mi kis csöppségünk is örülni fog neki.
- Örülni fogsz neki? - kérdeztem.
- Már imádom őt! Én köszönöm őt. - mondta.
- Semmiség. - kacsintottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése