29. rész

Másnap Louissal képeket nézegettünk. Találtunk egyet ami különösen tetszett nekünk. Ez az első közös képünk Lodival, be fogjuk kereteztetni. <3 Még Louis készítette, ezért még fontosabb, de a lényeg hogy az első képünk és ez teszi tökéletessé! A reggeli után igyekeztem, mert mentünk karácsonyfát venni. Ma van 22-e, két nap múlva lesz Louisom születésnapja. <3 Különleges meglepetéssel készülök neki. Sikerült egy nem éppen télies ruhát kiválasztanom, eléggé fáztam ezért Louis ideadta nekem a pulcsiját. :) Olyan illata volt mint neki. Vajon mióta rohadhatott az a pulóver a kocsiban?! Na mind egy... ez lesz az első közös karácsonyunk, mert tavaly az ünnepeket mind a ketten a családunkkal töltöttünk. Ez idén sem lesz másképp. Louis szülei és húgai jönnek!:) Megígértem Daisynek, hogy játszunk Activty-t családosan. Jajj, de szeretem őket. <3 <3
- Baby, merre van a karácsonyfa talp? - kérdezte Louis.
- Bent van a garázsba.
- És ki is hoznád nekem? - kérdezte.
Amint kivittem neki, a karácsonyfát a helyére tette és elkezdtük díszíteni. Angyalok és gyönyörű díszes gömbök százai kezdték ellepni a fát. Szebbnél-szebbek. Elsőnek azt a csomag díszt raktam fel, amit tavaly kaptam Louistól. Lodia kezébe adtam a kedvenc angyalkámat, amit a nagyimtól kaptam és szépen óvatosan, segítséggel hárman feltettük a fára. A csúcsdíszt Louis hősiesen helyezte a helyére. Jól sikerült, meg vagyok elégedve magunkkal.
- Woow, ügyesek vagyunk! - lépett hátrébb Louis megcsodálva a végeredményt, hozzám és a kislányhoz hajolva, mindkettőnk homlokára finom puszit hintett. Órákon keresztül el tudnám ez elviselni. <3
- Szia Jay! ... mi történt?... Fennakadás?.. Rendben, szeretnél beszélni vele?.. Oké, oké, szeretünk! - és ezzel átadtam a telefont Louisnak. Jay volt, Lou anyukája, nem tudnak jönni, mert nagyon csúszik az út és nem kockáztatnak... lőttek a tökéletes ünnepnek.
- Jó hír? Mi az?... Terhes vagy?... Ikrek?.. Ez csodálatos Anya, gratulálok... Igen, nagyon.... Kellemes ünnepetek, szeretlek! - tette le Louis és vigyorogva felém futott, felkapott és megcsókolt.
 Mámoros érzésemből feleszmélve így szóltam:
- Mire ez a nagy öröm?
- Az ember már nem is örülhet ha ikertestvérei születnek 7 hónap múlva? - tette fel a kérdést.
- Hogy mi? Anyukád terhes, ez csodálatos hír. - mondtam boldogan. - Ezt a hírt karácsonyra szerettem volna tartogatni... - ezzel gyorsan felrohantam a szobánkban, kinyitottam a zoknis fiókot és kivettem egy használt terhességi csíkot, majd lementem Louis felé tartva a tesztet és még egy darab papírt. Odaértem Louishoz és ezt mondtam:
- Nem csak testvér leszel, de ismét apuka... - tartottam felé az ultrahangot és a terhességi csíkot. Louis arcához emelte a tenyerét, ledobta magát a kanapéra és kivette a kezemből az ultrahangot. Nézte, nézte, s később könnyes szemmel rám nézett:
- Én ismét apa leszek?! - csordogált a könnye.
- Úgy tűnik, Mister "Kétgyermekes" Tomlinson. - vigyorogtam rá és leültem a kanapéra, hirtelen felém fordult, letepert a kanapéra és tüzesen megcsókolt, ahogyan még sosem.
- Köszönöm! Szeretlek!
- Én is. - simogattam meg arcát könnyeimmel küszködve. <3