30. rész

Hazaértem és Eleanort láttam meg. Louissal a fát bontották le. Eleanor a gömböket dobálta le a földre, és a kedvenc angyalkámat is összetörte dühében...
- ÁÁÁÁ! - sikítottam felébredve az álmomból.
- Mi a baj? - ült fel Louis. Látta hogy sírok ezért megölelt és puszikat hintett a homlokomra. - Nyugodj meg, semmi baj, csak egy rossz álom volt!
- Szörnyű volt. Eleanor is szerepelt benne... - mondtam és izmos felsőtestéhez dörgölőztem.
- Eleanor már nem létezik a számomra. Nekem te vagy, Lodia és a jövendőbeli gyermekünk. Mi! - nyugtatott meg és megsimogatta a fejem. - Aludjunk tovább, rendben?
- Szeretlek! - ezzel lefeküdtem és hozzá bújtam. Mély levegőt vettem és éreztem az édes Louis illatot és hallottam szíve minden egyes dobbanását.. Ez még jobban megnyugtatott és csak erősített engem. Emlékszem arra a pillanatra amikor először volt szerencsém megszagolni ezt a mámorító illatot, azóta rabja vagyok!:)
 Reggel ahogy felébredtem édes illatot éreztem a levegőbe. Gyorsan Louis után nyúltam de őt nem láttam és nem is éreztem az ágyban. Így hát gyorsan felkaptam a köntösöm és lementem a konyhába. Ezt nem hiszem el, Louis főzött, méghozzá a kedvencemet; a magyaros bablevest! Tudja, hogy mennyire szeretem azt amit ő csinál. Sőt, magát Lou imádom. <3 : ) Amíg ő a levest készítette, addig én felöltöztem jó melegen és felébresztettem Lodit. Levittem Louishoz és beszélgettünk, és néha ő is bele-bele nyekergett. Miután kész lett a leves és ettünk a tévé szórakoztatása felé fordultunk és a gyönyörű karácsonyfát csodáltuk. Louis az ölembe hajtva fejét magyarázott, miközben Lodia a hasán pihegett, én pedig Lou haját birizgáltam. Élvezte.:D Amúgy már 2 hónapos terhes vagyok, ezt elfelejtettem mondani. És mellesleg holnap karácsony! Lou születésnapja. A kisbaba számára az ajándékom, meg egy csoki. Nem nagy valami, de teljes szívemből adom és büszke vagyok erre. Niall és Regina ugrottak be hozzánk. Ma indulnak Írországba, előtte el szerettek volna köszönni.
- Szia Dia! - ölelt meg Regi. - Hallottuk a jó hírt, gratulálunk.
- Ömm... köszi. - mondtam meglepődve, nem tudtam hogy ők honnan tudják. Hát persze... Louis. :)
- Hello Lodia! - szaladt Niall a lányunkhoz és egy cuppanós puszival üdvözölte. Hát igen, Niallnél jobban senki sem szereti Lodiat csak mi és Dóriék. Ha tehetné a nap minden napját azzal töltené, hogy vele lenne. :)
 Beszélgettünk és fél órán belül már mentek is. A gépük 3 óra múlva indul, addigra a repülőtérre kellett érniük. Én természetesen visszaültem Louis mellé és meséltem neki pár dolgot, majd készítettem cappucinot kettőnknek.
- Jó lett. - mosolygott és az üres bögrét az asztalra rakta.
- Köszi! Tudtad, hogy gyönyörű szemeid vannak? - rendben, sablonkérdés..
- Neked is. - rám nézett és erős kezével átölelt.
Így telt a délután. Holnap karácson.;)