- Hamarosan jövök Édesem! - adtam egy puszit Louisnak és az interjúst kezdtem követni.
Megálltunk egy hatalmas placcon, ahol ott állt Noémi és Regi is.
- A helyzet az, hogy hármótokkal szeretnénk interjút. Kezdjük is.. - fordult felénk, mielőtt én megöleltem volna a lányokat. - Elsőként azt szeretném tőletek kérdezni, hogy mennyire viselitek el, hogy rajongók ezrei féltékenyek rátok?
- Lányok, remélem nem baj, ha akkor ezt most elmondanám én. - fordultam feléjük, mire szorgosan bólogattak. - Eléggé könnyen kezeljük, mert tudjuk, hogy sosem gondolnák komolyan a halálos fenyegetéseket. Így szerintem mind megtanultok pozitívan kezelni az ilyeneket és nem keveredünk galibába a rajongókkal és hála az égnek kedvelnek azért minket.
- Értem, ezekhez valóban nehezen lehetett hozzászokni. És milyen érzés amikor megállítanak az utcán? - interjús.
- Néha amikor sietünk, akkor eléggé kellemetlen, hogy feltartanak, de természetesen nem baj. Sokszor nem tudunk képeket csinálni, de akkor minden ott lévő fan kap legalább egy ölelést tőlünk. - mondta Noémi magabiztosan.
- Ez kedves szándék. Nos, Regina! Jól tudjuk, hogy eljegyeztek téged?
- Igen, jól. - mosolygott Regi.
- Mikorra tudható az esküvő időpontja?
- Nem szeretnénk erről bővebb információkat közzé tenni, de amint megtörtént a nagy esemény, egyből tájékoztatjuk a sajtót. - szögezte le.
Sok kérdést kaptunk még, többek között Lodiaról is kérdezett a pasi, de a gyerekemről nem szeretek a sajtónak elfecsegni. Mit tudnék mondani?! Annyit mindenki tud róla, amennyi reális. Nem akarom azt, hogy az újságok előtt nőjön fel, mint "Louis Tomlinson imádott kislánya, a fura nevű Lodia". A hányinger kerülget ezektől a címektől.
Amint végeztünk Louis után indultam, aki már a backstage-ben várt.
- Van egy ajándékunk neked Dia! - jött hozzám Zayn.
- Mivel érdemeltem ki? - kíváncsiskodtam.
 |
| ITT vásárolhatod meg |
- Köszönöm, de tudod, hogy nem kellett volna.
- Én is lenyúltam a felsődet. Ez egy kis apróság. - kacagott Perrie.
Kibontottam a gondosan összehajtott ruhát. Mikor szépen kivettem a zacsiból egy gyönyörű szürke-fehér ruha tárult elém. A szavam is elállt.
- Mi ez? - karolt át Louis.
- Most kaptam Zaynéktől.
- Akkor nyomás és vedd fel. - utasított bátran, mire félénken elindultam a mosdó felé.
Magamra öltöttem a gyönyörű ruhát és kimentem.
- Dia, kezdünk, gyere! - kiabált utánam Louis, majd felém nyújtotta a kezét. - Nem mellesleg irtó dögös rajtad ez a ruha. - súgta oda észrevétlenül nekem, mire fülig pirultam és mosolyogva lesütöttem a szemeimet. Egy helynél elengedte a kezemet és egy puszi után szaladtak fel a színpadra a többiek társaságában.
Én a jobb szektornál található műanyag székre ültem le és figyeltem a fiúkat. A SOML-t adták elő. A dal hangulatához képest eléggé boldogak voltak. Legjobban Harry és Louis bohóckodtak a színpadon. Lökdösték egymást, de akkor már láttam, hogy nem lesz jó vége a hülyülésüknek. Louis rossz helyre lépett és a színpad szélén lévő füstgépen felbotlott és leborult az 2 méteres színpadról.
Rögtön hozzá rohantam, ám enyhén ájult állapotában nem igazán volt tisztában a dolgokkal.
- Louis! Válaszolj! - fakadtam sírva, mire leállt a zene és a fiúk is lerohantak hozzánk. A rajongók teli torokból üvöltöttek. Gyorsan megtapogattam Louis felsőtestét, ám a bordájánál furcsa domborulat volt észrevehető, melytől furcsán hörgött. Csak lassan a kezét emelte fel, mire én megfogtam és a telefonomat Harry felé nyújtottam.
- Azonnal hívd a mentőket! - visítottam rá. Harry meglepve bepötyögtet a számot amit mondtam neki és riasztotta a mentőket.
Gyorsan odaértek és bordarepedést diagnosztizáltak, attól hörgött. Jól gondoltam. Felfektették egy hordágyba és az autóba vitték. Sírva szorítottam a kezét. Féltettem.
A fanok elállták az autót így nehezen tudtuk berakni Louist. Baromi mérges voltam ezért miután sikeresen betettük a hordágyas férjemet. A mentőautó útját még mindig lányok ezrei állták el telefonokkal kamerázva / fényképezve.
- Lányok! - kezdtem bele hangosan a "beszédembe", de láthatóan nem értették. Amint ezt kimondtam egy középkorú fiatal, barna hajú lány lépett mellém és mondta, hogy fordítani szeretne franciára. Válaszul megöleltem és tovább folytattam: - Ha igazi rajongók vagytok, akkor hagyjátok, hogy menjünk a kórházba és ápolják Louist! Menjetek egy kicsit arrébb, kérlek benneteket! - mondtam sírva, a lány pedig fordított. A rajongók szépen lassan húzódtak össze, mire a mentő kigördült. Lassan Lou keze felé nyújtottam a sajátomat és megfogtam. Az ápoló odatolt hozzám egy szék féleséget és én leültem. Louis bátran figyelte, hogy mit csinálnak vele, bár eléggé úgy nézett k, mint aki 10 éve masszívan drogozott.
- Most mi lesz? - kérdeztem.
- Bevisszük, röntgen, kötözés. Ezen a héten még biztos bent kell maradnia, de biztosítunk magánkórtermet és egy ágyat magának.
- És a kislányom?
- Akkor szükségünk lesz a szülészetről egy kiságyra is. - mondta tovább a mentős.
Nem lesz az EMA-ból több rész!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése