Reggel 5-kor Louis karjai között ébredtem, egy kis idő után ő is kinyitotta gyönyörű szemeit. Mivel egy kis időre vége a turnénak a fiúk is mind hazalátogattak így szerintem Lou is készült haza.
- Mit tervezel mára? - súgtam a fülébe.
- 1 hónapra van szünetünk. Úgy gondoltam 2 hetet nálatok töltenénk, a hónap másik felében pedig elmennénk a szüleimhez. Mit gondolsz?
- Tökéletes!
- Na de lassan indulni kéne. Szedjük össze a cuccokat utána lehetőleg titokban el kéne jutnunk hozzátok.
- Rendben. Szólok Morry barátnőmnek, ő majd hazavisz bennünket.
Morry perceken belül odaért és sikerült titokban beülnünk a kocsiba. Nem vett minket észre senki! :)
Hazaértünk.
- El kéne mennem boltba. Mit főzzek?
- Lehet sajtostészta? - csillantak fel a szép szemei.
- Persze! 10 perc és itt vagyok, nézz bátran tévét, szolgáld ki magad! - adtam egy puszit neki, majd kiléptem az ajtón.
Gondosan bezártam mindent, mintha csak egy börtönbe zárt rabról kellene gondoskodnom. Nem szerettem volna, hogy percek alatt lesifotósok rohamozzák meg az én kis nyugodt környékemet. Az ebédhez nem kellett sok mindent bevásárolnom, ezért csak 1-2 dolgot vettem.
- Répát hoztál? - szaladt az ajtóhoz Lou ahogy hazaértem.
- Kellett volna? - nevettem fel.
Az értelmes társalgás után elkezdtem főzni, addig Louis megterített, közben szólt a 1D egyik dala.
- Szereted a dalainkat? - szólt egy villa lerakása közben.
- Nem szerettem sosem. De most ahogy beraktad ezt a CD-t egyre jobban kezdem értékelni. Remélem nem haragszol.
- Rád nem tudnék. Jut eszembe, hogy áll a tészta? - emelte fel a lábas födőjét.
- Hé, ha 2 percenként nézed sosem lesz kész! - mentem oda hozzá és kacéran rácsaptam a kezére.
Az ebéd jól sikerült. Után lefeküdtünk egy kis déli pihenőre és közben tévéztünk és folytattuk az esti társalgásainkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése