- Csak nem? - lépett oda egy göndör hajú fiú.
- Csak de. - néztem rá Louisra - Dia vagyok!
- Harry! Louis, jobb dolga lenne nálam. - mosolyodott el.
- Hozzá ne érj! - csapott rá Louis Harry vállára.
- Nyugi, nem lesz semmi baj! Drágám, gyere csak ide! - kiáltott Harry.
Előlépett egy barna hajú, zöldes szemű lány.
- Ő itt Dóri, a barátnőm. - majd adott neki egy csókot a göndör fürtös fiú.
- Szia, nagyon örülök, hogy megismertelek.
- Én is, mit szólnál, ha addig amíg a fiúk öltöznek beszélgetnénk egy kicsit?
- Remek ötlet! Csak várj egy pillanatot! - odahajoltam Louis vállára és nyomtam egy puszit a nyakára.
Dóri nagyon aranyos, kedves lány. Bemutattam őt Morrynak is. Mivel sajnos Morry nagyon messze lakik tőlem, ezért kitaláltuk újdonsült Dóri barátnőmmel, hogy össze fogunk járni és legjobb barátnők leszünk. : ) Kávézgattunk egy kicsit amikor egy kéz fogta meg Dóri vállát.
- Mehetünk? - kérdezte Harry Dóritól.
- Persze. Hát akkor mi.. indulunk, örülök, hogy megismertelek! - integetett Dóri.
- Én is, remélem Louis hamarosan jön.
- Nemsokára kész, még 1-2 fotót kell csinálni. - nézett rám Harry.
- Rendben, nem baj ha bemennék?
- Menj csak, már biztos vár!
Csak mentem és mentem a hosszúnak tűnő folyosón. Nem tudhattam mit hoz még ez a mai este. Azt viszont gondoltam, hogy varalmi váratlan meglepetés fog érni. Beléptem az ajtón és egy terített asztal várt.
- Csak neked! Egy kis ismerkedős vacsora, csak mi ketten! - kacsintott rám. ;)
- Drága vagy! - nyomtam egy puszit az orrára, majd leültem.
- Nem-nem. A széket én húzom ki neked, úgy illik. :)
- Isten vagy! - ez után elkezdtem enni a kitálalt levest. - És a leves is nagyon finom. Honnan van?
- Anyukám hozta, ő már hazament. Eredetileg nekem szánta, de megosztom veled.
- Értem, már is szeretem anyukádat. :) - mosolyodtam el.
- Én meg téged. - nézett mélyen a szemembe.
Elvarázsolt. Így még soha nem hatott rám fiú.
- Tudod... mindig is ilyen lányra vágytam, mint te! És most itt ülsz előttem... fenomenális érzés,- állt fel és közeledett felém. - győztesnek érzem magam.
- Én is, sohasem hatott még rám ennyire fiú mint, te! - ezzel megfogta a kezem és felállított.
- Dia... - hozzám simult és a fülembe súgta a nevem.
- Igen? - néztem mélyen a gyönyörű szemeibe.
- Azt hiszem beléd estem. - folytatta tovább mondanivalóját, majd megcsókolt.
Az éjszakát az öltözőben töltöttük; beszélgettünk, nevetgéltünk. Ő mesélt a zűrös 1D életéről, én meg a saját kis unalmas hétköznapi napjaimról a kertvárosból.
- Unalmas? Közel sem vagy unalmas.
- A te életedhez képest én eltörpülök melletted. - hajtottam le a fejem, majd ő közel jött hozzám.
- Érdekesebb vagy mint hinnéd. Eddig csak zűrös, minden lében kanál barátnőim voltak, de te... te egészen más vagy! Nem is tudom mit érzek. Első látásra még nem szerettem bele egy lányba sem, rád elég rád nézni és elvarázsolod az embert.
- Így gondolod?
- Fogd meg, érzed? Érted dobog! - tette a kezemet a szívéhez, majd kis idő után megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése