- Hali. Lenne kedved ma este eljönni velem egy koncertere?
- Szió. Persze, melyik?
- Hát, ömm..
- One Direction?
- Igen... ugye azért eljössz?
- Tudod, hogy nem szeretem őket. De persze, a legjobb barátnőm vagy. Mindenhova elkísérlek.
- Képzeld, VIP jegy! *-*
- Csodálatos.. na este találkozunk. Szióka!
Remek.. a legjobb barátnőm nagyon jól tudja, hogy egyáltalán nem szeretem a 1D-t de attól még elhív. Hát igen, ilyen Morry. :)
Elmentem bevásárolni és hatalmas tömeg gyülekezett a bevásárlóközpont előtt.
- Itt van, szent ég, itt van! - kiabálta a tömeg.
Nagy nehezen betuszkoltam magam a boltba. A zöldség résznél jártam amikor...
- Répát nem kérsz? - szólított meg egy fiú.
- De, jó is hogy szólsz, kell a déli leveshez. - mosolyodtam el.
- Hello, Louis vagyok!
- Dia, örvendek.
- Itt a telefonszámom, de nekem most sietnem kell... nagy a zűr odakint! - majd elszaladt.
Kedves fiúnak látszik, talán holnap felhívom.
13:00. Jött értem Morry.
- Készen állsz egy hatalmas bulira? - kacsintott a lehúzott ablakon keresztül.
- Amennyire csak lehet.. - húztam el a számat, majd beültem a kocsiba.
A koncert helyszínére egy hatalmas plakát volt kirakva, rajta a One Direction.
- Ömm.. Morry, az ott ki?
- Hogy ő? Áhh.. ő Louis!
- Louis? - nyíltak hatalmasra a pupilláim.
- Igen, miért ismered?
- Azt hiszem... nagyon ismerős az arca és a neve is azonos.
Alig vártam a koncert végét, hogy be mehessek a fiúk öltözőjébe és meggyőződjek arról, hogy a fiú akivel megismerkedtem az tényleg Louis-e. Mondanom sem kell, hogy az első sorban álltunk és az a fiú folyton nekem énekelt és mindig engem nézett.
- Na mi van? Tetszik? - szűrődött ki egy kis zaj az öltözőből.
Beléptem és ott állt. Ő, az akit a bevásárlóközpontban láttam, az a fiú aki valószínűleg megváltoztathatja ez életem.
- Beszélnünk kell! - hajolt oda hozzám.
- Rendben. Szólj, hogy merre menjek!
Megfogta a kezem és egy elvont helyre vitt engem. Sötét volt és csak egy pislákoló kis fényt láttam, azok is valószínűleg a csillagok voltak.
- Figyelj! - kacérkodott - Tudom, hogy még csak nem is ismersz és én sem téged, de...
- Szerintem egyre gondolunk. - húztam széles mosolyra a számat.
- Elképzelhető. Nagyon megtetszettél nekem és minden álmom, hogy te az enyém lehess!
- Ez kedves tőled. Úgy érzem, én is kezdek így érezni irántad..
- Kezdesz? Akkor elintézem, hogy szeress! - ezek után megcsókolt.
Elöntött a mámoros érzés, Ő csak is az lehet aki életem végéig kísérni fog! Ő az, kinek érintését minden reggel testemen érezhetem, csakis az övét.
A hosszú csók után elmosolyodott, majd ezt mondta:
- Menjünk vissza bemutatlak mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése