26. rész

Liam, Dóri és Harry itt aludtak nálunk. 3 óráig csak tétlenül ültün és magunk elé néztünk, vártuk a rendőrség hívását, de mindhiába. Lodia is érezte a feszültséget, nem mosolygott egész éjszaka, inkább szomorúan nézett ránk. Néha-néha Liam, olykor Dóri és Harry ringatta őt. Reggel 4 órakkor, éppen amikor elaludtunk csörgött Liam telefonja.
- Dia, vedd fel te, én nem vagyok rá képes! - tört ki könnyekben.
- Rendben. - vágtam kínos mosolyt és ezzel felvettem a telefont. - Igen, tessék!
- Jó reggelt, Liam Paynt keresem. - mondta a rendőr.
- Én az ismerőse vagyok, engem kért meg, hogy vegyem fel a telefont. - magyarázkodtam.
- Értem. Sajnos rosz hírekkel szolgálhatok.
- Igen?!
- Liam élettársának, Noéminek egyik véres ruhadarbját találtuk meg az erdő szélén. Valószínűleg gyilkosság áldozata lett. - mondta a rendőr. - Sajnáljuk, de persze a holttest utáni keresést folytatjuk.
- Úgy értik, Noémi... - a szívemhez szorítottam a kezem és szó szerint beestem a kanapéra.
- További jó éjszakát, viszhall.
Liam csak könnyes szemmel nézett rám és erre a nagy hangzavarra Dóri, Harry és Louis is lejött.
- Mi a baj? - jött hozzám Louis. Csak magam elé tudtam bámulni és könnycseppek százai gördültek le az arcomon.
- Ohh, Louis! - álltam fel és jó szorosan megöleltem őt. Harry és Dóri pedig Liamet nyugtadták. Az éjszaka folyamán nem aludtunk hanem csak sírtunk. Liam zokogott, így még sosem láttam. Reggel szólt Liam, hogy el szeretne menni sétálni.
- Szeretném kiüríteni a fejem, egyedül. - mondta és ezzel kilépett az ajtón. Még azt sem várta meg, hogy lehozzam a kabátját. Hideg volt odakinn, nem szerettem volna, hogy megfázzon. Komótosan készítettem egy kis reggeli teát és szép csöndben megittuk. Dóri és Harry a kanapén ültek és egymás vállára hajtották a fejüket. Louis és én pedig kint ültünk az udvaron és Lodiat ringattuk. Természetesen az egész házban vibrált a levegő, lehetett érezni a feszültséget, mindenki minden egyes szavában. Borzasztó volt.
- Segítsetek, megtaláltam Noémit! - futott be Liam a házba, karjai között az ájult Noémi. Odarohantam hozzá, amíg Lou felvitte a kicsit, bár kis idő múlva már ő tárcsázta a mentőket. Viszonylag hamar ideértek és felébresztették Noémit. Arcát véres sebek borították, szavaiból kifejtve annyit értettünk, hogy megverte 5 rajongó lány, mert Liam barátnője. Ha Liam nem talált volna rá, pár nap alatt életét vesztette volna. Sebei már így is el voltak fertőződve. Az orvosok szerint fel fog épülni. Bízzunk a legjobbakban... a nap legtöbb részét a sebészeten töltöttük, vigyáztunk Liamre. Lodiat addig elvittük Morry barátnőmhöz, mert őt nem hozhatjuk be a kórházba, a sok fertőző beteg miatt. Liam egész végig ott ült Noémi mellett és szorította a kezét, mint egykoron Louis az enyémet, akárhányszor csak itt jártam.
- Remélem mostmár jobban vagy! - mosolyogtam Liamre.
- Köszönök mindent nektek! - mondta nekem és Louisnak.
- Csak a dolgunkat tettük. - mondtuk ki szinte egyszerre és ekkor Lou megfogta a kezem és erőteljesen, de még is gyengéden megszorította, jelezvén nekem, hogy szeret. :) Ekkor Liam ugrott nekünk és egy mindent elmondó üleléssel búcsúzott el tőlünk és bement Nono kortermébe. Még utoljára visszanézett ránk, de mi csak az ajtó felé mutattuk, egy úgymond "Menj nyugodtan be hozzá!" jelzéssel.

26. rész
Ma különleges napunk van. December 1. van. Decemberben jöttünk össze, azt nem tudom, hogy mikor, csoda, hogy Louis, Lodia és a saját születési dátumunkat meg tudom jegyezni. Egyszerűen ebbe nem vagyok jó, nem mintha Lou igen. :) Egy hatalmas vacsorát tervezek, répatortával és sütivel. Már kora reggel nekikezdtem a tortának, az illatára Louis is felébredt és lejött.
- Jó illat van. - karoltamás át a derekam hátulról, megpuszilta a nyakam és csak tovább szorított.
- Csak neked! Annyira szeretem amikor megölelsz. - meséltem neki, bár látszólagosan ő a hajam szaglászásával volt elfoglalva.
- Hajat mostál?
- Igen, nem akarok úgy kinézni, mint akit megerőszakolt egy zsírkréta. - mondtam és erre mindketten felnevettün. A kanapén, a babahordóban Lodia is hangosan rötyögött.
- Hát kegyed már fent van? - rohant Lodihoz Louis és kivette a babahordóból, majd odavitte a sütőhöz. - Sül a finom répatora. Anya süti. Majd ha nagy leszel te is sütsz apának ilyen tortát, hogy apa többet tudjon belőle enni, jó? - mesélte el terveit Louis és mutogatta is neki a sütőt, közbe én meg dőltem a röhögéstől, de ahogy láttam Louis se bírta tovább, el kezdett nevetni.
-Egy gyönyörű gyerek és egy szexisen idióta jegyes, már elég nagy családnak számít? - mondtam viccesen.
- Még nem elég az az 1 gyerek, nem gondolod?! - mondta kaján vigyorral, gyorsan visszarakta Lodit a babahordóba, visszajött hozzám és megcsókolt. 
- Lehet, hogy igazad van. - válaszoltam ilyen mélyített hangon.
- Édes, nekem mindig igazam van.
- Háhh ,hallottad már azt, hogy; Nagyot akar a szarka, de nem bírja a farka... - erre úgy elkezdtem röhögni. Mármint ebben a mondásban van valami, hogyha Louisnak mondom kicsit félreérthető. XD
- Úgy látszik perverz évfordulónk lesz. - nevetett és ölelt meg szorosan.
- Régen mondtam már, hogy sze... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert megcsókolt. - Gonosz vagy, nem hagytad, hogy befejezzem. - mondtam és egész végig mosolyogtam. - Hamarosan kész a torta. - csusszantam ki karjai közül.
- Hé, nem ér a férfi emert csak így magára hagyni.
- Édesem, legalább addig ne nevettess, amíg kiveszem a tortát, mert megégetem magam.
Olyan 9 körül nekiálltunk évfordulós ételt készíteni. A nap csak a miénk, nem zavarhat minket senki. Amíg Louis kavarta a levest, addig én felöltöztem egy ilyen főzős ruhába és megetettem Lodit, majd felvettem még a főzős köténykémet és folytattam Louis helyett, ő addig Minimaxot nézett Lodiaval. Mondanom sem kell, 1 óra múlva már leis fejlődött a baba szintre. Azt akarta, hogy cumiból adjam neki a teát. :D Őrült. 
Este sajnos elment az áram. :'( Nem tudtam folytatni a főzést. Amikor lehoztam Lodiat a sötétből hatalmas meglepetés várt. Louis kint az udvaron egy gyertyákkal kivilágított asztalnál ül és engem várt. Mondta, hogy hamarosan ide érnek Harryék és ma este ők vigyáznak Lodiara, hogy garantáltan szuper esténk legyen. Így is történt, ahogy Harryék elvitték a picit, én gyorsan a sötétben tapogatózva felvettem az estéji ruhámat és kimentem a kertbe.
- Gyere ide. - tárta szét a karjait Louis, amint kiértem és én engedelmesen odarohantam hozzá és amennyire csak lehetett hozzáfurakodtam, mert nagyon fáztam. Ő persze szorosan ölelt és így áltunk vagy 5 percig a kert közepén. Potyogtak a könnyeim.
- Mi a baj, nem tetszik? - kérdezte Louis ijedten.
- Nem-nem, nagyon tetszik! Ellenkezőleg sírok. Régen 22 éves koromban amikor szerettem a bandát, nem minhta most nem szeretném, de akkor mindig is rád vágytam, arra, hogy egyszer láthassalak, érezzelek, nem hittem, hogy ez valaha is bekövetkezik, mert neked ott volt Eleanor. Volt olyan, hogy órákig sírtam. Most pedig már 2 éve együtt vagyunk. El tudod ezt hinni?! - amint ezeket elmondtam jól megszorítottam, jelezvén, hogy ezt komolyan gondoltam.
- Ne sírj, na. Mi örökké együtt leszünk, ezt megígérem. - fogta meg egyik kezével a vállam másikkal pedig az arcomat törölte meg, s közben végig a szemembe nézett. 1-2 könnycseppet mertem felfedezni gyönyörű kék szemeiben. :') <3 Nagy hirtelenséggel Louis vadul nekiesett a nyakamnak.
- Menjünk fel! - állítottam, meg úgy, hogy mellkasára tettem a két kezem.
- Jó ötlet. - amint ezt kimondta hirtelen felkapott, mint egy hercegnőt és felvitt. (18+) :)