36. rész

Reggel gyorsan átmentem abba az öltözőben ahol a fiúk voltak és felébresztettem őket, majd lefőztem a kávét. Ahogy megkávéztunk kicsit összeszedtük magunkat a fiúk az esti koncertre próbáltak, Dóri a hasát tanulmányozta és azt hajtogatta "Jajj, de kövér vagyok!", én pedig anyával és a testvéreimmel Skypeoltam. 
- Sziasztok! - integettem a kamerába és Lodiat az ölembe vettem.
- Csá, Hugi! - mondták a tesóim kórusban. - Szia Kicsim! - tette hozzá anya.
- Hogy vagytok?
- Megvagyunk. Te? Louis? - érdeklődött Ádám.
- Élünk! - mosolyodtam el. - Louissal és a bandával Sydneyben vagyunk. Tegnap érkeztünk. Most próbálnak az esti koncertre. Pityu hol van? - fészkelődtem.
- Értem. Dolgozik, hamarosan hazaér. Tudod, itt most este 7 óra van. - magyarázta anya.
- SZIA MÓNI! - ugrott oda hozzám Louis, a vállamra támaszkodva és anyukámat üdvözölte
- Szia! - ordította Viktor testvérem.
- Kamerán keresztül nem tudunk pacsizni. - szomorodott el Louis.
- Nem baj Drágám, a fő, hogy jól vagytok. - mondta anya és széles mosolyra húzta a száját.
- Louis gyere már vissza.. And we danced all night, to the best song ever! - ordította Harry éneklés közben.
- Bolondok. - néztem Louis után. - Úgy látom nagy a zűr. Megyek anya és drága bátyusaim. Szeretlek titeket. Puszi! - ezzel le is raktam, mert segítettem Dórinak. Mindössze az volt a baj, hogy görcsölt a hasa és nem nagyon tudott felállni. 
- Pontosabban hány hónapos is vagy? - állítottam fel őt.
- 9. - jajjgatott.
- Harry, húzd már ide a beled, a lányod hamarosan megszületik. - ordítottam Harryhez, de ő nem hallotta, ezért odarohantam hozzá és "nőiesen" odautasítottam a feleségéhez. Ő egy "Mi van?" fejjel nézett rám. Már azt hittem lelököm a színpadról. - Louis, hívd a mentőket! - utasítottam miközben Harrynek segítettem Dórit lefektetni a földre.
- Jól vagy Kicsim? - nyugtatgatta Harry Dórit.
- Igeeen, leszámítva, hogy a te dinnye gyerekedet kell kinyomnom MAGAMBÓL! - ordított Dóri, s ezzel Harry eléggé megilletődött. Többet nem kérdezi azt, hogy "Jól vagy-e?" egy vajlúdó nőtől. :) A babamentők perceken belül megérkeztek és a barátnőmet a sydneyi kórházba szállították. Én és Harry mentünk be hozzá. Egyik kezét a férjének, a másik kezével pedig az enyémet szoríthatta, hogy levezesse rajta a fájdalmat. A többiek kint vártak, Liam pedig az ügynökükkel tárgyalt a mai koncert lerövidítéséről és arról, hogy Harry szólójait Louis veszi át, hogy Harry Dórival tudjon maradni. Az nem kérdés, hogy én is maradok, Louis pedig a koncert után jön majd ide. Nagyon szerettem volna látni a koncertet, de a legjobb barátnőm mellett kellett maradom. Ezt kötelességemnek érzem és kitartok emellett! 
 Miután a fiúk elmentek már csak én és Harry maradtunk. Minden perc szoros volt de 3 óra fel-alá járkálás után Harry a kezében tarthatta a gyönyörű kislányát.
- Úristen! - fogta Harry a kezét a szájához amikor odaadták neki.
- Meglepő, mi? - mondtam, miközben az ajtónak támaszkodva, a fejemet az ajtófélfára hajtva mosolyogtam. - Hagylak titeket, felhívom Louist.
Így is lett, kimentem és és gyorsan Lout hívtam és közöltem vele, hogy megszületett az új 1D gyerek. Náluk a koncert hamarosan kezdődik és másfél órás lesz. Amint ezeket megbeszéltük gyorsan visszamentem a kórterembe és leültem Harry mellé a székre, de nem találtam ott. Dóri már aludt, Harry pedig az inkubátoroknál álldogált karba tett kézzel, háttal nekem, szerintem észre sem vette, hogy bementem, csak szó nélkül odaálltam mellé és néztem Darcyt. A hosszas hallgatás után Harry törte meg a csendet:
- Dóri milyen volt kiskorában? - mondta.
- Makacs és szeszélyes. - néztem rá és vállára hajtottam a fejem. - Ha meghallotta, hogy barátnőd van, vagy csak ránéztél egy lányra már sírt. Mindig én támogattam abban is, hogy jöjjön ki hozzád Londonba, hátha sikerül...
- És sikerült. - mosolygott Harry és ekkor már ő is a vállamra tette a kezét.
- Igen, sikerült! És nekem is, aminek nagyon örülök, mert.. ez csodálatos. Igaz, amikor idejöttem nem volt szándékom összejönni sztárokkal és nem is szerettem a bandát, csak régen de Louis nagyon sok mindenben megtört engem. Rádöbbentett dolgokra, amiket még én sem tudtam magamról.
- Vajon így érezhet Dóri is? - kérdezte.
- Nagyon szeret téged, fogd már fel! - mosolyogtam. - Már legalább 13 éve beléd van zúgva és még most is ugyanúgy szeret, mint régen. Fiatalok vagyunk Harry. 
- Ez most felér egy lelkizéssel? - nevetett jó hangosan.
- Talán. De néha jó ha kibeszéled magadból a dolgokat.
- Pszihológusnak készülsz  vagy mi? - folytatta a poénkoást a szakmámon.
- Harry, Drágám 2 éve ismerlek titeket és már ezerszer elmondtam, hogy kardiológus. - néztem vele szembe.
Itt csak nevettünk amikor jöttek a fiúk is. Én gyorsan Louis nyakába ugrottam, Harry pedig felébresztette Dórit. Nem kellett felébreszteni, magától is felébredt a nagy hangzavarra. A fiúk babáztak én pedig csak ültem Dóri mellet és beszélgettünk. 2 órával a szülés után is ugyanúgy vihorásztunk, mint máskor, de amikor odaadták neki Darcyt előtört belőle az igazi nő és megkomolyodott, ahogy csak egy anyának kell. Lodia természetesen ott maradt a koncert arénában a sminkessel.