- Mi az, már holnap van?! - emelte fel a fejét és ezt mondta.
- Bizony! Indulunk Sidney-be. Most hívott Tibi, azt üzeni hamarosan itt lesz értünk egy autó, úgyhogy ajánlom, hogy öltözz. - adtam neki az utasítást és én is mentem felöltöztetni Lodia-t. Louistól persze már megérkezett a "Jó reggelt Kicsim!" SMS. Nem is számít arra milyen meglepetése lesz ma. Az ígéretet betartva, az autó fél órán belül jött értünk és kivitt minket a reptérre. Ott hamarosan bepakoltunk a magángépbe és indult is a repülő. Lodia Dóri ölében ülve csodálta a kék eget, én pedig csak magam elé bámulva, a cipőmet tanulmányoztam és egy adag Cola-t ittam, amitől már egy idő után rettenetesen kellett pisilnem, de a wc mindig foglalt volt. Úgyhogy ezt be szopt@m. :D Utálok repülni. Mindig bedugul tőle a fülem és tériszonyom van tehát ideges leszek és innom kell Cola-t vagy Fantát. Micsoda gondok. 12 óra repülés után leszálltunk és az Ausztrál barátnőmtől átvettük a VIP Jegyeket. A koncertet lekéstük de gyorsan bementünk a Backstage-be, ahol rajongók százai leptek el egy kis asztalt ahol a fiúk ültek és dedikáltak. Gyorsan megvettem egy CD-t és beálltam a sorba. Vártam és vártam, hogy sorra kerüljek Louisnál.
- Milyen névre lesz? - bámulta a CD-t Louis és arra várt, hogy írhassa.
- Dia Tomlinsonra és a lányomnak is kéne egy, úgy hívják Lodia. - mondtam kacéran.
- Szívem! - nézett fel csillogó kék szemekkel miután kimondtam a nevem. Felállt és felém jött. - Te mit keresel itt?! Nem fontos a fő, hogy velem vagytok! - ölelt meg jó szorosan.
- Dóri! - nézett Harry meglepetten Dóri fele, de ő csak integetett neki. Semmi ölelés?! Furcsa. Louis gyorsan otthagyta a dedikálást és engem bevitt az öltözőbe Lodiaval.
- Mit kerestek itt? - mosolygott miközben öntött nekem egy pohár forró teát.
- Nem tűrtük a hiányodat, eljöttünk.
- Rendben, de hol fogtok megszállni? - kérdezte meglepetten.
- Majd keresünk a városokban egy kis hotelt. - meséltem mosolyogva.
- Jajj de szeretem ezt az okos kis fejed. - mondta és egy határozott mozdulattal megcsókolt.
- Dóri, minden rendben veletek?! - ültem le Dóri mellé a bárban, ahol egy kávét ivott. Nem válaszolt csak hosszasan hallgatott. - Hallod? - ráztam meg a vállát.
- Öm.. hogyne. A legjobb. - vágott kínos mosolyt.
- Eléggé jól ismerlek, mondd el kérlek, hátha tudunk segíteni. - kérleltem őt barátságosan és az arcán egy kis megkönnyebülést láttam.
- Harryvel volt egy kis vitánk...
- Kis vitátok? Ha mi "kicsit" vitázunk akkor legalább szólunk egymáshoz és nem csak integetünk. - szakítottam félbe.
- Rendben, akkor elmondom. - itt nagy levegőt vett és folytatta. - Úgy tűnik Harry megcsal. Rákérdeztem a dologra de ő mindvégig csak azt állította, hogy paranoiás vagyok és hogy csak képzelődöm. De mielőtt elment hívta őt egy nő és azt írta neki SMS-ben, hogy szereti. - kezdtett zokogni.
- Jajj, Dóri! Tudod, hogy Harry nem olyan. - öleltem meg a lgjobb barátnőmet.
- Nem tudok hinni neki.
- Rákérdezek rendben? - ezzel el is rohantam.
- Dia várj!... - ordított utánam Dóri, de én úgy tettem mintha nem hallanám. Az ajtónál megláttam Harryt amint fotózkodik. Nem finomkodtam, a fotó készítése közben megfogtam a gallérját és egy közeli kis szobába húztam.
- Mi van? Éppen rajongókkal voltam. - mondta.
- Beszélnünk kell! - léptem az ajtóhoz és be is zártam azt. - Mi is ez az SMS-dolog?
- Öm... hát.. van egy lány...
- De te Dórit szereted! Terhes a lányoddal, ember! Mit vársz?! Nem tudtok... tudod. Könyörgöm, 9 hónapig bírd már ki! - ordítottam le a fejét.
- Nyugi, nem vagyok én olyan. - nyugtatott le és ezzel megfogta a kezem és leültetett. - Még régen amikor kicsit lerészegedtünk megadtam a csajnak a telefonszámomat és néha-néha találkozunk.. azt gondolja járunk. De nem. Dóri a mindenem.
- Nem olyan egyszerű ez! Harry, az igazat. - bíztattam.
- Megszakítok vele minden kapcsolatot a szemed előtt, jó? - nézett rám flegmán.
- Harry, még is hogy gondoltad ezt? - néztem ár értetlenül. - Majd titokban tartasz egy kapcsolatot amikor a feleséged babát vár?! A te Darcyed. A kislányodat, a véredet. És találkozgatsz egy lánnyal?!
- Nem találkozgatunk...
- Az előbb mondtad. - nyugodtam egy kicsit le, miközben ő írta az SMS-t a lánynak. - Most behívom Dórit és ezt el mondod neki is, jó?! - tártam szétt a karjaimat, majd Harry felállt és megölelt.
- Kösz, hogy észhez csaptál. - nevetett.
- Szívesen, de tudd; ezt még jóvá kell tenned. Nála is és nálam is. Nyugi, köztünk marad. Louis se fogja tudni. - fogtam meg a vállát és a szemébe nézve mondtam ezeket.
- Louisnak majd én elmondom. - bólintott. - Behívod Dórit?
Gyorsan végig rohantam a folyosón és Dóriért siettem, aki még mindig a kávét szürcsölte.
- Vallott! - néztem elismerően Dórira karba tett kézzel.
- Köszönöm! - pattant fel boldogan és ölelt meg.
- Menj be hozzá, a 2-es szobában vár rád. Mindent el fog mondani. - mosolyogtam rá. Amint ezt elmondtam ő már szaladt is.
- Na miért ilyen boldog? Valamiről lemaradtam? - jött hozzám Louis és átkarolt.
- Semmi-semmi. Lányos dolgok... - nevettem.
- Akarom tudni? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Nem hiszem. - mosolyogtam és felsőtestéhez dörgölőztem, majd beszívtam Louis édes illatú parfümjét. - Lodia? - nézetm rá.
- Regináéknál van. Veletek megyek ma a hotelbe. Feltéve ha nem akarsz a földön, hálózsákban aludni.
- Szeretnék! - csókoltam meg. - Úgy is hoztam Lodia babahordóját, ő tud abban aludni. A repülőn pedig van egy matrac. Mi majd azon alszunk.. és így lesz ez még sok ideig mert veletek leszek. - meséltem terveimet, Lou pedig csak a számat méregette miközben ajkát harapdálta. - Figyelsz te rám? - húztam ki magam.
- Persze-persze. Csak van egy kis csoki a szádon. - mondta és én autómatikusan a számhoz nyúltam, hogy leszedjem de ő megállított.
- Ne! Majd én eltüntetem. - nézett kacéran és lenyalta a szám széléről a csokit. :3 <3 - Finom! Jut eszembe; olyan rég ettünk répát! - vigyorgott.
- Nem kívánom mostanság.
- Mi?!?!?!?! - nézett kérdően. - A répa javítja a látást, tudsz tőle fütyülni és hasonlít egy testrészre. - vigyorodott el perverzen.
- Először is; 9 éves koromig szemüveges voltam, másodszor; tudok fütyülni, harmadik; a perverzmindenségit! - mondtam, bár a vége magyarosra sikerült.
- Mondd, hogy nincs igazam. - nézett rám komoly arccal.
- Igazad van, te!
Gyorsan lehoztam a repülőről a felfujható matracot és kerítettünk egy 4 pokrócot a táskámból. Elkértem Nialltől Lodiat és lefektettem őt, miközben Louis felfújta a matracot és átvitte egy üres öltözőbe, mert Zayn eléggé horkol és nem lehet tőle aludni. :) Közkívánatra Lodiat a fiúknál hagytam éjszakára és gyorsan elmentem megmosni az arcomat, majd bebújtam Lou mellé a matracon és úgy aludtunk el, egymás kezét fogva. <3 Az "ágyunk" kényelmetlen volt, de a lényeg, hogy életem értelmei velem voltak és csak ez számít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése