- Mi az, ég a ház, vagy újabb turnéra megyünk? - kérdeztem.
- Én megyek. Most nem vihetünk senkit. - mondta szomorúan és a cuccait dobálta a bőröndjébe.
- Mégis mennyi időre mentek? - kezdtem sírni.
- Elvileg 6 hónap.
- Hogy mi? - visítottam. - Louis kérlek ne hagyj itt terhesen! - álltam fel és simítottam meg az arcát.
- Mennem kell Kicsim, hidd el nem lesz semmi gond! - mondta könnyeivel küszködve. Hogy lehet, hogy újra mennek? Miért nem szóltak nekik hamarabb?
Kisírt szemmel gyorsan lementem főzni neki egy kávét és lehoztam a kislányt is. Miután gyorsan megitta, elköszönt Lodiatól és kimentünk, majd vártuk az autót. Odaért és Louis bepakolta a cuccait.
- Ígérd meg, hogy nagyon vigyázol magadra! Tudod, hogy szeretlek. - mondtam és könnyes szemmel megöleltem őt.
- Én is. Ti is nagyon-nagyon vigyázzatok magatokra. Te és a gyerekek vagytok számomra a legfontosabbak. - miután ezt elmondta megcsókolt. - Szeretlek! - s ezzel be is szállt a kocsiba. Addig integettünk egymásnak amíg az utca végéig nem értek. Amikor már nem láttam az autót bementem. Dóri már hívott is:
- Elment igaz? - kérdezte zokogva.
- Igen. - kezdtem sírni.
- Elmehetek hozzád? Harry hatalmas házában egyedül lenni terhesen, úgy hogy minden rá emlékeztet szörnyű! - mesélte.
- Persze! Pakolj és gyere, itt fogsz nálunk lakni.
- Hamarosan ott leszek, puszi szia! - köszönt el.
Elmosogattam és Louistól kapott karácsonyi képet nézegettem. <3 Remélem gyorsan eltelik ez a 6 hónap. Biztos hamarabb hazajönnek.
Később megágyaztam a vendégszobában Dórinak és nekiálltam az ebédnek. Nem tervezek nagy "fogást". Olyan idegesek vagyunk/leszünk mindketten, hogy lehetetlen belénk táplálni 1-2 falatot.
- Remélem nem késtem el. - nyitott be Dóri és ölelt meg aggódóan.
- Nyugodj meg, nem lesz semmii baj. Kitaláltam, hogy jussunk el hozzájuk.
- Mesélj. - ült le az ágyra és érdeklődve engem nézett.
- A bátyám barátnőjének a tesója pilóta itt Londonban. Ő el tudna minket vinni bárhova ingyen. - meséltem fel-alá járkálva.
- Komolyan? Mikor indulunk? - csillantak fel Dóri szemei.
- Talán már holnap, és akkor másnap már láthatjuk őket. Tudod hol lesznek akkor?
- Azt hiszem Sidney-ben. - mondta mosolyogva.
- Rendben. Akkor felhívom majd.
Kevesen tudják, hogy Dórival mi osztálytársak voltuk általános iskolába. Első találkozásunknál fel sem ismertük egymást. Már akkor is legjobb barátnők voltunk. <3 Meg Noémi és Regi is. <3 Gyorsan megbeszéltünk 1-2 dolgot az utazással kapcsolatban és én felhívtam Tomit. Lefixáltuk az időpontot és bepakoltunk néhány cuccot az útra. Elmentem boltba szendvicshez való "összetevőkért" és utána Lodia bőröndjét is összeállítottam és Dórival szendvicseket készítettünk.
- Nem igaz, hogy nem tudunk kivárni pár hónapot. - nevetett Dóri.
- Ilyen az ha szeretünk valakit. - mosolyogtam.
Este fele felhívtam Louist.- Szia, ott vagytok már? - kérdeztem aggodalmasan.
- Édesem! Nyugalom, hamarosan szállunk le a repülőről. Sidney-ben vagyunk. Az SMS-ben küldött képen még egyben vagyok. - mondta és úgy tűnt mintha mosolygott volna hozzá.
- Milyen kép?
- Nézd meg az üzeneteidet. Szeretlek. Majd beszélünk. - amint letettük megnéztem és egy iszonyatosan elbűvölő képet küldött magáról a repülőről. Tudom miért szerettem belé! <3
- Igen... igen.. én is szeretlek. - beszélt Dóri Harryvel. Látszólagosan eléggé ideges volt.
- Mi a baj? - ültem le mellé.
- Semmi, szeretnék aludni. Holnap hosszú út vár ránk. Jó éjszakát! - utasított ki a szobából barátságosan.
Hamarosan én is lefektettem a kislányt és én is eltettem magam holnapra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése