37. rész

Mi hamar leléptünk és visszamentünk az arénába. Louissal nagyon boldogok voltunk.
A folyosón mentünk Lodiaért amikor Eleanor jött velünk szembe.
- Sziasztok! - integetett bájcsevegősen. - Szia Louis! Dia..
- Eleanor. - néztünk egymásra  szúrós tekintettel. Mi a fenét keres itt ez a liba?
- Magatokra hagylak benneteket. Elmegyek a kislányért. - mondta Louis és megcsókolva tovább állt.
- Rendben, nem fogom beadni a barátnő dumát, de most az egyszer sajnos a segítségedre van szükségem. -mondta flegmán.
- Szó sem lehet róla és ha megkérhetnélek... tartsd távol magad tőlünk.
- Legalább hallgass meg. Hidd el, nekem sem öröm. - tette karba a kezét. - Harry merre van?
- A kórházban. Most született meg a lánya, mielőtt rá is rátelepednél. - mondtam.
- Jó, és merre találom? 
- Távol tőled.
- Oké, megértem, hogy nem szívlelsz, de akkor nem is tőled kérek segítséget. - indult meg. Én kezemet elé tettem és megszólaltam.
- Vigyázz Eleanor, a végén még bajba kerülsz! - mondtam neki és ezzel megfogta a kezem "lerántotta" és dühösen megindult. Kedvesnek kéne lennem vele?! Amikor majdnem tönkretette a kapcsolatomat amikor terhes voltam?! És ezek után segítsek neki?! Hülye azért még nem vagyok. Illetve lehet, de annyira nem, hogy segítsek neki. Világ életemben barátságos voltam, de azok akik arra esküdtek fel, hogy megkeserítsék az életemet, azokkal kegyetlen vagyok. És lehet, hogy El a világnak a szende lánykát adja, a valóságban szorult bele is egy kis elvetemültség. De kibe nem?! Emberek vagyunk. Lehet, hogy most el leszek ásva az emberek szemében, de nem érdekel. Én akkor is szeretni fogom a Directionereket. Lecsúsztam a földre, a térdemet körülfontam a karommal és fejemet ráhajtottam.
- Na mi volt? - jött felém Louis.
- Segítséget kért..
- Miben?
- Harryt kereste. Mit vársz? Elküldtem a francba. - mondtam bánatosan.
- Jajj te! - csúszott le mellém és megölelt. - Hm.. nézd a kicsit, már segítséggel tud járni. - mutatta.
- Jó hogy... lassan egy éves lesz. Még 3 hónap. - mondtam idegesen.
- Naa, mosolyogj már! - húzta széles mosolyra a számat és én megcsókoltam. - Köszönöm, hogy segítettél! - mondtam, felkeltem és elrohantam. Egyenesen Eleanor után. A hosszú folyosó végén megláttam őt és hátulról a nyakába ugorva megöleltem.
- Mi van? Bolond lettél?! - kérdezte.
- Bocsáss meg! Miben szeretnéd a segítségemet kérni? - mosolyogtam.
- Gyere, üljünk le. - utasított barátságosan, majd belekezdett a történetébe. - Tudod, miután szakítottunk Louissal összejöttem egy fiúval, Bennel. Aki történetesen Harry egyik legjobb barátja. Nos.. szakítottunk. Azóta megbántam a dolgot és szeretném ha mi újra együtt lennénk. De nem veszi fel a telefont, egyszerűen kinyom. Csak Harry tudna segíteni.
- Értem. Itt tényleg Harry a megoldás, de most született meg Daisy. Dórival van a kórházban. Elmenjünk hozzá? - ajánlottam fel.
- Ha megtennéd.
Azonnal kocsiba pattantunk és elindultunk a kórháza. Louis és Lodia ott maradtak az arénában. Az út alatt természetesen Eleanor is bocsánatot kért mindenért és én is. Nem szabadott volna vele így viselkednem, de amikor megláttam megállt bennem az ütő. Leblokkoltam ott helyben. Eszembe jutott az a szörnyű este és a karácsonyi rémálmom. Tehát; padlógázzal a kórházba indultunk. 5-6 perc alatt ott is voltunk. Dóri kórterme felé vettük az irányt. Amint megláttam Harryt az ablakon keresztül biccentettem egyet, amit Dóri is észre vett. Értetlenül bámult rám és amint meglátta Eleanort kapta a telefonját és heves nyomkodásba kezdett. Perceken belül ezt az SMS-t kaptam tőle:
"Te teljesen megőrültél?! Mért hoztad ide?" 
Nem volt időm válaszolni egyszerűen csak Harryre mutattam és ő kijött.
- Segítened kell neki! Kérlek. - mutattam Eleanorra.
Szó nélkül felé ment és félrehívta. Látszólag annyi tűnt fel, hogy Harry nagyon kapálózik, nem vártam meg a végét, hanem bementem Dórihoz és leültem az ágya mellé.
- Mi a francot művelsz? - kérdezte Dóri dühösen.
- Harry segítségére van szüksége.
- Remélem nem az ágyban. - mondta flegmán.
- Nyugi Dóri. Nem lesz semmi baj.
- Ha Harry közelébe merészkedik én fojtom meg! Nem emlkészel?!
- Nem rossz szándékkal jött és egyébként is... bocsánatot kért.
- Bocsánatot kért?! Elment az eszed; ez olyan mint egy nyúl kezébe répát adni mondván "Ne edd meg!" . 
- Ezen most nem állok le vitázni. Saját felelősségemre veszem Eleanort. - mondtam és erre Dóri nem válaszolt semmit csak Harryt nézte az üvegen keresztül.
- Nagyon szeretem őt, nem bírnám elviselni a hiányát. - mondta megkönnyebbülten.
- Tudom. Nem is kell sosem! - néztem rá, de akkor bejött Harry és én automatikusan "Jó éjszakát!" kívántam és kiléptem az ajtón. El látszólag boldognak tűnt. Nem mondott semmit a dologról, csak azt kérte vigyem el a hotelhez. A parkolóban telefonszámot cseréltünk és elváltak útjaink. Én mentem vissza az arénához.