47. rész

Ülök a repülőn és nézek ki az ablakon.. el sem hiszem, hogy eltelt ez az egy hét és már a felesége vagyok annak az embernek akit szeretek. Párizsba indulunk. Valószínű, hogy 1 hétig maradunk utána pedig New Yorkba megyünk.
- Dia hoztál valami chipset? - nézett hátra rám sóvárgóan Niall.
- Nem. De úgy tudom van egy kedves barátnőd, aki szintén itt van velünk. - célozgattam.
- De ő sem hozott. - szomorodott el.
- Sajnálom, bírd ki. Hosszú még az út.
Szegény Niall. Mindig az kell neki, ami éppen nincs. Bezzeg ha megkínálom vele, akkor már rég nem kér. :)
Louis vállára hajtottam a fejemet és magamhoz öleltem Lodiat. Lou megpuszilta a fejemet és csöndben tovább ültünk. Reggel volt még, ezért nem voltunk olyan aktívak. Sosem értettem, hogy mért kell ilyen marha korán indulni mindenhova, lehetne később indulni. Szerintem senki sem ellenkezne.
- Skacok, egy Story of my life próba, hogy felébredjünk? - tette fel a kérdést Harry. Mindenki egyetértően bólogatott s Liam benyomta a zene alapját a telefonját.
Jobbra-ballra ringatóztam a kislánnyal a kezemben. Mindig élvezi, ha a fiúk énekelnek. 
- And i'll be gone, gone tonight, the fire beneath my feet is burning bright, the way that i've been holdin' on so tight. With nothing in between... - énekelte Louis és a szólója végén adott egy gyors csókot, majd tovább folytaták.
Szeretem amikor énekelnek, mert ha a való életben nem is mondják az, hogy "Szeretlek!" legalább a dalaikban áttérzem. Szerintem ezzel minden rajongó így van. Régen mindig azzal bíztattam magam, hogy ha nem is ismernek, de tudom, hogy minden Directionert egyenként is úgy szeretnek, mint például a barátnőjüket. Csak egy One Direction Girlfriendet máshogy. Engem Louis szerelemből szeret, de a rajongókat mondjuk csodálja és el van képedve, hogy a csúcson vannak és ezt csak is a fanok miatt.
- Csodálatos volt. - képedtem el, amint végeztek a fiúk. 
Mindenki mosolygott a kijelentésemben. Mikor énekelenk, után mindig értékelem őket. Régen hegedűltem, jó a zenei hallásom. :)
- Biztos? - kérdezett vissza Zayn
- Vicceltek? Tökéletesek vagytok.. bár jó lenne, ha naponta gyakorolnátok. Tudjátok, hogy nehogy elhibázzátok az EMA-n. - mondta Dóri.
- Szerintetek sokan leszenk a reptéren? - érdeklődött Liam.
- Biztos. Tudod, hogy mindig megrohamoznak titeket. Mint mikor mentetek LA-be, a 1DDay alkalmából. Én csak a képeket láttam, de már attól megijedtem. - borzongtam.
- Nézted a 1DDay-t? - kérdezte meglepett aranyosságával Louis.
- Velem nézte. - nevetett Dóri. - Dia 1 órakkor kitalálta, hogy készítsünk képeket és küldjük el.
- És elküldtétek? - nézett rám Niall.
- Látom ti is gyakran nézitek a Twittert. - forgattam a szemeimet nevetve. - Én legalább, ha nem is válaszolok a Tweetekre, de megnézem őket.
- Mert emlékeznünk kell minden egyes megírt mozzanatotokra a múltból. - röhögött Harry és megölelte Dórit és Darcy-t.
Halvány mosolyot eröltettem az arcomra és tovább néztem a fényes eget.
*mikor megérkeztünk a repülővel*
Hatalmas paparazzitömeg várt minket a repülőtéren, ahogy megmondtuk. Kattogtak a hatalmas fényképezőgépek és minden 3. lépésnél mikrofont toltak Louis szájához, hogy nyilatkozzon a:
- kapcsolatunkról.
- Lodiaról.
- következő gyerekről.
- banda jövöjéről.
- "Larry Stylinson"-ról.
Nem álltunk meg egy pillanatra sem. Az én kezemben volt a kislány, a szabad kezemet pedig átkulcsoltam Louisén és jó közel mentem hozzá. Próbáltam valahogy takarni Lodia arcát, hogy a fényképezőgépek vakui ne károsítsák a szemét.
- Louis, kérlek egy aláírást, ma van a születésnapom! - láttam egy kerekesszékes lányt hozzánk szólni.
Meglöktem egy kicsit Lou kezét és ő ettől a szemebe nézett. Szemimmel én is a lányra céloztam és ettől megértette a célzást. A lány felé indult.
A biztonsági őr megállította Louist, amítől szörnyen mérges lett.
- Ennek a lánynak ma van a szülinapja és nem holnap és ma akar autogrammot és nem holnap! Azért jött ide kerekesszékkel. Világos?! - "igazította" félre Lou a biztonságist, amitől azonnal alrébb hátrált.
Gyorsan odarohant a lányhoz, majd a kezébe nyomott egy potya koncert jegyet, ami Morryé volt, de sajnos nem ért rá, majd aláírta a lány által tartogatott kis fecnit.
Eddig én félre áltam és odaadtam Lodiat Pezznek.
- Kérlek vidd tovább. Ebből a hatalmas tömegből te hamarabb kijutsz. - nyomtam a kezébe a kislányt. Perrie bólintott egyet mosolyogva, majd tovább mentek Zaynnel.
Mikor Louis végzett ismét megragadta a kezemet és mentünk a többiek után, mint sereghajtók. A lányok egyre jobban visítottak, mikor az ajtóhoz közeledtünk. Az egyik véletlen az én fülemet találta el, szinte kiszakadt a dobhártyám.
Amint megláttuk Louissal kint a kocsit, összenéztünk és elkezdtünk rohanni.
A vezető kinyitotta az ajtaját, amint látta, hogy közeledünk. Gyorsan beszálltunk, majd Louis intett 1-2 a fanoknak és az autó elindult.
- Oké, többet fapados géppel jövök és nem veletek. Borzalmas ez a tömeg. - mondtam Louisnak.
- Sokkal jobb lesz nektek, ha úgy jöttök velünk. Én sem szeretem amikor itt szinte letepernek titeket lányokat.. Lodia?
- Odaadtam Pezznek. Nála van. Majd a szálldodában ideeadja. Fel is hívom.
Lehet, hogy felelőtlen anyának tartanak az emberek, mert rábízom a gyerekemet az egyik barátnőmre, de én csak őt próbálom menteni, hogy nehogy kikapják a kezemből vagy valami. Rendebn, ilyen nem történhet meg, de volt olyan, hogy belemarkoltak a kis szöszke, pihe hajába. Egyébként is; Pezzéknek is kijár a babázás, hiszen őket is nagyon szeretem.
A hotelben elfoglaltuk a szobánkat. Ilyen hotelben még nem jártam. Hatalmas szoba, wifi, beépített plazmatévé, sarokkád és egy monumentális francia ágy + babaágy.
- Hoppá, jó nagy. - néztem körül.
Ekkor csörgött a telefonom. Zayn kérdezte, hogy maradhat-e náluk Lodia, mert olyan jó babázni.
- Persze-persze. Majd viszek átt neki alvós ruhát. - magyaráztam a telefonba.
- Köszi Dius, majd jössz. Hello. - mondta Zayn és ezzel lerakta.
- Melyik oldalon akarsz aludni? - kérdeztem Louist.
- Nekem teljesen mind egy, csak melletted legyek. - pillantott rám romantikus személyiségével, majd odajött hozzám és megcsókolt. 
Érzékien az ágyra döntött és a nyakamat kezdte szívni és az ingem kigombolásával foglalatoskodott amikor...
- Drágám, most ne! - mondtam gondterhelten. - Terhesség alatt nem tesz jót. - húztam el a számat.
- Tényleg.. ne haragudj, de.. én annyira szeretlek.
- Jajj, Supermanem én annál is jobban és el sem hiszed mennyire akarom, de most a gyerekek a legfontosabbak.
Lemászott rólam és levette a pólóját. A látvány a legfontosabb. ;) Imádom a tetkóit. A kedvencem a hatalmas is It is what it is és a Pac-Man. 
- Ideadnád a laptopot? - nyújtottam felé a kezemet.
- Tessék. 
Bekapcsoltam a gépet és ránéztem a Twitterre. Nem hittem a szememnek. Egy csomó gyűlölködő Tweet jött és világtrend volt a #welovediatomlinson #hatediatomlinson . Érkezett a szülőhazámból, Magyarországról is. Zömében olyanok jöttek amik erről szóltak:
"Mind tudjuk, hogy csak egy álca vagy Larryre..Jó mereszteni a segged Louis mellett? @real_nadasi_dia #hatediatomlinson #larryisreal"
"Hagyd már Louist, te élősködő!!! #hatediatomlinson"
"Ne halgass rájuk Dia! Csak irígyek.. szeretünk! #welovediatomlinson @real_dia_tomlinson"
"#welovediatomlinson #larryisnotreal @real_nadasi_dia"
"Öleld meg Louist és vigyázz rá! @real_nadasi_dia #loveyou"
"Tudnál magadnak pénzt keríteni, nem Louison kell kapaszkodnod... #hatediatomlinson"
Egy pillanatra kitörtek a könnyeim. Mit ártottam nekik?! Az a bajuk, hogy boldoggá teszem a kedvencüket?!
- Mi a baj Dia? - ült le mellém Louis miközben zokogtam.
- Csak olvasd. - hajtottam felé a laptopot. Louis a szemével végig követett egy csomó Tweetet. Felhúzta a szemöldökét és undorodva olvasta azokat.
- Ezek mik? - figyelt rám miközben én továbbra is nagyon sírtam. - Nyugi, na. Tudod, hogy szeretenek. Sokan! Köztük én is. Nem érdekel már Larry, a banda és legfőképpen te is nagyon jól tudod, hogy nem létezik. Soha sem létezett! A fanok abban hisznek amiben akarnak. Egyet jegyezz meg, de azt egy örök életre: ne törődj mások véleményével, csak azokéval akiket szeretsz. Én veszem személyes sértésnek amikor a családomat, vagy téged szidnak, mert azzal nem csak téged bántanak, hanem engem is. - mondta, majd szorosan megölelt. Én is szorítottam erősen. Ha lenne rá lehetőségem, soha nem engedném el.
Szó nélkül elvettem tőle a laptopot és írni kezdtem:
"Köszönöm a jó tanácsodat, örökké a szívemben él, akárcsak te magad. Szeretlek, bárki bármit mondjon. Superman valóban köztünk van.♥  @Louis_Tomlinson"
Miután elküldtem neki a Tweetet rá néztem és ezt mondtam:
- Jó lenne, ha megnéznéd a Tweetjeidet. - kacsintottam és odacsúsztattam neki a laptopot
Aranyos fejjel belépett a saját fiókjába és elkezdte nézegetni. Kereste, kereste, egyszer csak felkiáltott:
- Gyere ide te Szépség. - ismét szorított magához..
Utólag a válasza ennyi volt:
"@real_nadasi_dia ♥"