48. rész

Kinyitottam reggel a szemeimet és Louist néztem, ahogy aludt. Édesen szuszogott és néha-néha horkolt egyet. Reggeli idili kép. Felkeltem és nyújtózkodtam egy nagyot. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy sütött a nap, ahogy csak bírt. Úgy döntöttem felveszek egy térdig érő szoknyát és egy szürke pólót a kedvenc kis sarummal. Még Eleanor adta nekem Ausztráliában, mert neki már nem kellett és mivel segítettem neki, ezzel hálálta meg. Van ízlése a csajnak. Mindig is szerettem a ruháit, meg magát a stílusát. 
- Te hova készülsz? - kérdezte Louis. Kis Husim.
- Már felébredtél? Sehova, csak gondoltam ma sétálunk egy kicsit.
- Eddig téged néztelek, ahogy a ruhákat pakoltad. - mosolygott bájosan. - Nekem is készíts ki valamit.
Áttúrtam a bőröndöt, mire találtam neki egy rövidujjú, fehér pólót és egy normális farmert, amit nem a koncertekre készített magának. Kikészítettem az ágyra és vissza feküdtem mellé. A karomat átdobtam a derekán és hozzá bújtam.
- Szeretlek. - mormogta.
- Én is!
- Keljünk fel. Nem szeretek ok nélkül az ágyban dögleni. - ugrott ki mellőlem.
- Mi van?! Kicseréltek az UFO-k?! - nevettem.
- Marha vicces vagy. - grimaszolt.
- Jó, oké, bocsi. Akkor keljünk. Felöltözök és átmegyek Lodiaért.
- Hagyd, megmosdok utána elmegyek én érte.
Megvontam a vállam és felöltöztem. Kimentem egy kicsit az erkélyre és szívtam egy nagy adag friss levegőt. Már amennyire az az volt. New Yorkban jártunk, igen ritka az ilyen. Oké, Kína durvább volt, ha valahol nem kapsz levegőt, akkor jó helyen jársz.
Louis is kijött az erkélyre hozzám és átölelte hátulról a derekamat és adott egy puszit a nyakamba.
- Mitől remegsz? - kérdezte aggodalmaskodva.
- Még csak most vetted észre? Mikor te ölelsz, mindig bele remegek. - mosolyogtam. - Meg már kis korom óta remegnek a kezeim. - nevettem el magam.
- Ez nem volt valami romantikus. - nézett rám felhúzott szemöldökkel. Engesztelés képpen megcsókoltam. Ekkor döbbentünk rá, hogy egy pár lány már ott álldogál a hotel előtt és fotóz / videóz minket. Ok nélkül elmosolyodtam és intettem nekik. Hagy lássák, hogy a kapcsolatunk igazi és nem csak egy álarc "Larryre". Mindkettőnknek családja van, hogy jönne közbe egy ugyanazon nemen alapuló kapcsolat. (szakszavak. grr, az egyetem..) De ahogy Louis mondta: "hagy higgyenek azt amit akarnak..".
*délután*
Beraktuk a babakocsiba Lodiat és elindultunk egy kis délutáni sétára a Central Parkba. Összekulcsoltuk a kezünket és Louis tolta a másik szabad kezével a babakocsit. Tökéletes apa. Komolyan. 
- Gondolkodtál már azon, hogy mikor menjünk Doncasterbe? - kérdeztem spontán.
- A következő szünetben, ami 3 hónap múlva lesz. Szerinted?
- Hiányzik Lottie, Félicité, Daisy és Phoebe. Mindenki. - sütöttem le a szemimet mosolyogva. Én tényleg nagyon szeretem Louis családját.
- Biztos nekik is hiányzol. Ki ne szeretne téged, te kis manó. - ölelt magához nevetve és megpuszilta a fejemet.
Sétáltunk tovább, ám nekem megakadt a szemem egy ékszeres bolton. Swarovski. Imádom. Úgy tűnik ezt anyukámtól örököltem. Ő is imádja a Swarovski ékszereket. Megálltam a kirakat előtt, márcsak azért is, hogy megnézzem mennyibe kerül.
- Akarod? - nézett rám Louis.
- Nem-nem. Dehogy. Tudod, ha valami kell nekem, azt megszerzem a saját pénzemből. Nem szeretek tőled kérni. Nem ezért szerettem beléd. Nekem soha nem a pénzed, a hírnév vagy egy ócska gyűrű kellett. Nekem mindig is te kellettél. És összetehetem a kezemet, hogy házasok vagyunk. - tettem magam elé a két kezemet.
- Ismerhetnélek ennyire. - röhögött.
- Ne nevess, komolyan gondoltam.
- Tudom, na. Legalább akkor igyunk egy kávét. Itt a Starbucks a sarkon. - mutatott az előbb említett sarokra. 
Beléptünk a kávézóba. Sokan nem voltak, de azért elegen. Odajött hozzánk pár lány.
- Dia, mostanában, hogy-hogy nem használod a Twittered? - vetett rám egy aranyos pillantást a hosszú, szőke hajú lány.
- Elég sok gyűlölködő Tweetet kapok. Tegnap Tweeteltem, de nem hiszem, hogy fogom még használni. Ha valami említésre méltó dolog történik, azt Louis úgy is megosztja veletek.
- Mi szeretünk. -érvelt.
- Köszönöm. - öleltem meg a lányt. - Legalább van pár rajongó, akikre számíthatok.
- Nézd, itt a nevem Twitteren. Nyugodtan kövess be, ha gondolod. - kacsintott rám és a kezembe adta az aprócska fecnit. Írása rendezett és szép volt.
- Mindenképp. - mosolyogtam rá.
- Amúgy a többiek merre vannak? - érdeklődött tovább Louisnál.
- Mindenki a szobában lustálkodik. Úgy volt, hogy jönnek Harryék is, de bedőlt a tervük. - magyarázta meg Lou, mire én szorgosan bólogattam.
- Egyébként hogy vagytok? - kérdezte a másik lány.
- Köszi, megvagyunk Lodia hamarosan egy éves lesz. - Louis.
Elbeszélgettünk a lányokkal amíg megittuk a kávénkat. Holnap jönnek és ők VIP vendégek. Akkor biztos összefutunk még.