41. rész

Éjszaka Louis keltett fel az édes álomból mondván "Nem tud aludni, lemenne Jakuzziba de egyedül nem akar!" - számolt be terveiről egy kaján mosoly kíséretében. Magamra vállaltam az egészet és gyorsan átvettem a fürdőruhámat, utánam Louis is, majd elindultunk a mesés Jakuzzi felé, ami lent volt a pincében. Gyönyörű marokkói fürdő, francia medencével, mindez marokkói környezetben. Gyertyák és érzéki dolgok. Imádom a romantikus környezeteket, mert olyan... romi az egész. :)
- Gyere Baby! - fogott kézen Louis és besegített a medencébe. Leültem ő pedig a vállamon átrakta a kezét, én pedig felsőtestének támaszkodva a fejemet a mellkasához hajtva lehunytam a szemem. Nem akartam aludni, csak jól esett a szerettem karjai között ülni egy mesés estén.
Nem cicózott; egyből hevesen megcsókolt. Ez az a macsó akibe beleszerettem. Visszatértek az elmúlt két év mohó emlékei. Csókunkba akaratlanul is bele-bele mosolyogtam, máskor pedig a könnyeimet hullajjtottam volna. Ekkor csak mégjobban hozzá bújtam és hirtelen minden bajom elmúlt. Kivéve egyet; apukám elvesztése. Ő volt az eslő férfi az életemben akiben megbíztam, akit szerettem és most már nincs velem.
- Mi a baj? - törölte le könnyeimet Louis.
- Semmi, csak belement a szemembe a víz. - mosolyogtam.
- Ennél azért többről van szó... mi bánt?
- Hiányzik Apa... - törtem ki könnyekben és ekkor elájultam.
LOUIS SZEMSZÖGE
Csak annyit tudott mondani, hogy "Hiányzik Apa!". Erre elájult. Ébresztgettem és azokat a módszereket használtam amit Ő tanított, de nem ébredt fel.
 Gyorsan kiemeltem a vízből és a fürdőrészleg recepciósához rohantam Diával. Perceken belül riasztotta a mentősöket, akik hamar a segítségünkre siettek.
- Segítsenek! 3 hónapos terhes, mentsék meg őket! - szorítottam merev kezét. A mellette lévő gép a szívverését mutatta neki és a babáét.
- Hanyas a vércsopotja? - kérdezte a mentős?
- 0-s.
- Hajlandó lenne adni a feleségének vért? - kérdezte aggódóan. Ránéztem Diára és a válaszom egyértelmű volt:
- IGEN! - világ életemben féltem a tűktől és a véres dolgoktól, de ha a családom életéről van szó, engem akár le is csapolhatnak. :D Ekkor egy rezidens kinézetű kis vézna lányka közeledett egy éles tűvel. Na, itt én is falfehér lettem. Nyeltem egy nagyot és az orvos belém döfte a hatalmas tűt. Lehet, hogy csak "felfújom" a dolgot, de akkor is irtózom a tűktől. Hamarosan le is "csapoltak" és az általam nyert vért Diába csöpögtették át, mindezt a fürdő részlegen, óvatosan a mentő autóba segítettük Dia testét és a kórházba vittek bennünket.
- Most már minden rendben velük. - mosolygott az orvos. Felüdültem. Jó tudni, hogy minden rendben van, remélem nem lesz semmi féle károsodása a babának. Ahogy Diát a kórházba fektették, hamarosan ki is nyitotta a szemeit...
VISSZATÉRÉS DIA SZEMSZÖGÉBE
Ahogy felkeltem egyből elgyengültem. Teljesen rendben voltam, de valahogy még is merevnek éreztem magam. Hányszor történik még meg az velem, hogy mentőt kell hívni?! Ez valami rossz átok, vagy mi?! 
- Mi történt? - támaszkodtam fel.
- Csak elájultál. Állítólag vérszegénység okozta, de minden rendben van. - mosolygott mellettem Louis.
- Lottie?
- Tudod, ő még Liammel van. Hajnali 4 van. - nevetett.
- Jó tudni, hogy nem napokig voltam kómában. - forgattam szemeimet.
- Azt én sem türném el. Az összes véremet is elvehetik, ha rajtam múlik.
- Te adtál nekem vért?
- Nagyon szívesen. - tette viccesen karba a kezeit.
- Viccen kívül, köszönöm! - néztem rá elismerően. Hamarosan egy kicsi kínai orvos jött és elmagyarázta, hogy mi a teendőm a következő egy órában, utána mehetünk is vissza a hotelbe. Ezek szerint tényleg nincs baj.
Első utunk az ultrahanghoz vezetett, hogy meggyőződjenek arról, hogy tényleg minden rendben a babával és nem szenvedett károsodást a vérhiányom miatt. 
- Feküdjön le! - utasított az orvos mondhatni.. eléggé durván. Biztos valami szokás lehet.
- Gyere, segítek. - nyújtotta a kezét Louis és én megragadtam, majd ő a derekamat fogva lefektetett az ágyra. Még nem állok valami "stabilan" a lábamon.
- Ahha, ahogy látom a kisbabával semmi baj. Ott a feje, látják?! - bökött a képre.
- Igen, és ott a kis keze és a lába. Ahogy látom az ujjai kialakulóban vannak. - vettem elő orvosi tudásomat. Ha egyszer elkezdek erről beszélni, nem tudom abbahagyni. 10 éves korom óta az az álmom, hogy segítsek az embereken. Az egyetemet nagyon nehezen fizettem ki, de nem rég Louis is belesegített, úgyhogy ki van táblázva az út az orvosi karrierrem felé.
- Így van! Akkor ezt ki is nyomtatjuk és vihetik haza. Első gyerek? - érdeklődött a nővér.
- Nem-nem. Második. Az első egy kislány, Lodia, hamarosan 1 éves lesz. - magyarázta Lou.
- Értem. Akkor végeztünk is. Esetleg tessen arra vigyázni, hogy egy kicsit néha 5-6 percre egy melegvizes palackot tegyen a hasára, nem árt.
- Rendben, köszönjük. - keltem fel, ismét Louis segítségével. 
Megjártunk még pár helyet, gondolok itt arra, hogy elmentünk a leleteimért, papírmunkák és más szuper dolgok. Hamarosan végezhettünk is, így visszasétáltunk a hotelbe. Belekaroltam Louisba és szépen lassan, pár rajongó kíséretében elindultunk a szálloda fele. Mindenki kérdezgette, hogy hogy vagyunk, mi újság, de többen csak utánunk kiabáltak egy "Hy Guys!"-t. Louis erre mindig megfordult és intett egyet. Nem szeretem ha középpontban vagyok. Én csak lehajtott fejjel kullogtam Louis mellett, ő pedig sokszor megállt és megpuszilt. Ez adott erőt nekem egész úton. Annyira sütött a nap, hogy kénytelen voltam felvenni Lou Ray Band napszemüvegét. Igaz, odavagyok ha beveti a sármos, retro napszemüveges macsót, de most nekem volt szükségem napszemüvegre. :) Sétáltunk-sétáltunk, amikor megláttam a kirakatban egy állati órát.
- Woow, nézd. Tök jól néz ki. - mutattam a kirakatra.
- Akarod? - nézett rám Louis.
- Nem-nem, az már túl sok lenne. Tegnap vettem egy rakat ruhát Lottienak,ismét megkérted a kezem és kaptam tőled egy mesés karkötőt... Louis.. - fordultam felé és a szemébe néztem. - .. nekem nem a pénzed kell, vagy tőled valami, nekem CSAK te kellesz, amint ezt már elmondtam. Esetleg ihatunk egy shake-t. - igazítottam meg csíkos ingje gallérját.
- Oké. Ott is van egy shakező. Menjünk be. - indult meg.
Hála' az égnek a shakezőben sokan voltak. Egy csomó lány kamerázott minket, gondolom megy fel a Youtube, vagy a Facebookra. De mit keresenk tizenévesek 5-kor az utcákon?! Nagyon sok videó van fent a neten rólunk, például akkor amikor a tavaji turnén sétálunk ki a szállodából a limuzunba. Emlékszem; kordonnal volt elválasztva a sok fan, Lou párhoz oda is ment és engedett 1-2 fotót, addig én beültem az autóba.
- Sziasztok! - mondtuk egyszerre, vigyorogva Louissal amikor kiléptünk az ajtón.
- Sok rajongótok van, nincs olyan nap, hogy nem állítanának meg valahol.
- Volt, olyan, hogy egy lány Harry arcába nyomott egy használt betétet. Nem kicsit röhögtünk... - emlékezett vissza. Úgy elkezdetm nevetni, hogy azt hittem ki kell köpnöm a shaket.
- Jajj. Mikre nem képesek.
- Hát igen, benned azt bírtam mindig is, hogy egyszerű és kedves voltál mindenkivel. Nem kellett hozzá egy álarc. Nem sivítoztál amikor megláttál, mint a többi.
- Öhm.. kösz. - mosolyogtam. Nevetve átölelte a derekamat és adott egy puszit a homlokomra. Így sétáltunk és beszélgettünk. Hamarosan besétáltunk a hotel ajtaján és felmentünk a szobába.
Lefeküdtünk még egy kicsit aludni.
8-kor Lottie jött át hozzánk és elhívott egy kis reggeli sétára. Igyekeztem gyorsan felöltözni és Lodiat berakni a babakocsiba, majd ismét elindultunk; haladás, tudtam aludni 3 órát. Juhhé.
- Dia, úgy tervezem, hogy a jövő héten haza utazom. Nem zavarok tovább. - mondta miközben egy levelet vett fel a földről.
- Ahogy szeretnéd Kicsi. Bár én még díjaztam volna, ha maradtál volna.
- Lehet, hogy még is január végén megyek haza. - nevetett.
- Jó ötlet. Tetszenek a ruhák? - váltottam témát.
- Ohh, nagyon jók. Főleg a csillagos pulóver. Imádom. - lelkendezett. - Mikor lesz vége a turnénak?
- Akkor örülök. Eredetileg 6 hónapot terveztek, de kiderült, hogy csak március 5-ig. Lehet, hogy én már március 1-jén haza megyek...
- BUU! - ijesztett meg Harry.
- Mi a..? - sikítottam.
- Jó reggelt! - nevetett.
- Neked is! Mért hagytad egyedül Dórit? - kérdezte Lottie.
- Egész éjszaka nem aludtam és úgy döntöttem jövök veletek sétálni. Dóri még javában alszik. - mesélte Harry.
Itt mindenki elcsöndesedett csak Harryt hallgattuk. Körülsétáltuk legalább háromszor a parkot majd hosszas gondolokodás után úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a szállodába. Igyekeztünk gyorsan menni, mert páran már észre vettek bennünket. Felrohantam a szobába, addig Lottie visszament még Liamhez pletykázni egy kicsit. 
- Hm.. szép reggelt! - nyújtózkodott Louis.
- Neked is! - hajoltam fölé és megcsókoltam, majd kivettem a bőröndömből egy normális ruhát és éppen öltözködni szerettem volna amikor Lou benyitott a fürdőbe.
- Segítsek? - jött a hátam mögé egy perverz mosoly kíséretében.
- Menni fog egyedül is. - mosolyogtam.
- A pólód nélkül nem! - felkapta a kedvenc kis pólóm és kirohant vele.
- Louis add vissza! - szaladtam utána.
- Egy csókért! - dugta el a háta mögé. Lassa felé közeledtem, majd két kezem izmos felsőtestére tapasztottam és megcsókoltam őt. Ahogy ez megtörtént ő ledobta a földre és derekamat átfonva visszacsókolt. *-*
- Istenem.. - állt az ajtóban Niall.
- Niaaaaal! Menj ki! - takartam el magam, mert csak egy szál melltartó és bugyi volt rajtam.
- Jól van, jól van, megyek már! - vágta be az ajtót és erre mi nevetni kezdtünk.
- Vissza kapom végre azt az átkozott pólót? - kérdeztem Louistól, végig a szemébe nézve.
- Tessék. Kiérdemelted. - vette fel a földről és odadobta nekem, majd kacsintott. Erre én csak egy széles mosollyal válaszoltam, majd felvettem. Lodiat odaadtam Lou kezébe és lementünk reggelizni. Én egy kis rántottát és bundáskenyeret ettem, Louis pedig teát ivott lekváros kenyérrel. Lodiat a szokásos ananász ízű péppel etette meg Niall. Arról foggalmam sincs, hogy kerüült oda, de áldásom rája. :)
- Mi újság? - vigyorgott Regi.
- Szokásos. Veletek?
- Ne mondd el senkinek, de... - kezdett bele.
- Azt hiszem egyre gondolunk. - kezdtem vihorászni.
- Niall megkérte a kezem. - ujjongott. - De psszt..
- Gratulálok! - álltam fel és öleltem meg. - Sok sikert! - suttogtam a fülébe. Erre Regi csak kacarászott, majd Louis ült le velem szembe.
- Ilyen jó lenne a hangulat? - vigyorgott. Ekkor Niall ment oda hozzá és elmondta neki, erre Lou Reginára nézett, s kacsintott egyet. Idő közben kiderült, hogy már mindeki tudja, csak mi későn keltünk fel és nekünk későn mondták el. Jajj. :)
- Sziasztok! - Dóri csapódott le mellém, tiszta kómás fejjel.
- Téged megerőszakolt egy zsírkréta? - tette fel a kérdést Louis.
- Hahha, nagyon vicces vagy. Baromi fáradt vagyok. Egész nap aludni fogok. - mesélte terveit Dóri.
Szépen csendben megreggeliztünk és a fiúk próbára mentek. Lottie, Regi és Én a szobában néztünk egy filmet, amit Regina hozott, azt hiszem az AVATAR volt. 
- Milyen idióták ezek a kék emberek. - mutogatott Regina.
- Nekem sem szimpik a furcsa nyelvükkel együtt. - nevettem fel. Ekkor mindeki bólintott.
Miután vége lett a filmnek Lottie elvonult és Skypeolt egyet a szerelmével. :) Addig mi Reginával Lodiaval játszottunk. Nagyon eleven baba, már úgy tud futni, hogy lehetetlen utolérni. Egyszer csak meghökkenve "felordítottam". Eszembe jutott, hogy az esküvőm ebben a hónapban lesz. 3 hét múlva! 
Azonnal felkaptam a laptopom és foglaltam szó nélkül repjegyet anyukáméknak 3 hét múlvára. Fel is hívtam őket és lepaktázta velük az időpontot.
ESTE
- Fúú.. kemény próba volt. - indult a fürdőbe Louis.
- Drágám.. 3 hét múlva esküvő. - célozgattam.
- Ja. Tudom, már nagyon várom. Regi, Dóri, Noémi és Perrie lesznek a koszorúslányok, tudod ahogy megbeszéltük.
- Nem lesz neked furcsa? Házasok leszünk. - dörgölőztem hozzá izgatottan.
- Alig várom! - ölelt meg szorosan. - Megyek fürdeni. Eléggé sárkányos szagom van. - röhögött.
Szerintem egyáltalán nem. Talán már megszoktam, vagy ilyesmi. Lefektettem Lodiat aludni, majd befeküdtem az ágyba és jól betakaróztam. 
Louis kitakart, de csak annyi időre, hogy ő is be tudjon mellém feküdni. Odabújtam hozzá és édes illatát beszívva elaludtam izmos mellkasán.