- Louis, indulnunk kéne! - utasítottam. Igen, ma megyünk haza és holnap esküvőő. *-* A fiúk is jönnek, utána, vagy is a jövő héten pedig Amerikába megyünk a turné részeként. Addig otthon lehetünk. De jó lesz végre a saját ágyamban aludni.
A limuzni jött értünk és be is ültünk. Sok volt a cuccunk, de sikerült. Pillanatok múlva találkoztunk a többiekkel a reptére, ahol átvették a cuccainkat. A kerítésnél rajongók ezrei tengerlettek és amikor mi is kimentünk sikítani kezdtek. A fiúk odamentek hozzájuk és pacsiztak, majd beszálltunk a repülőbe. Kezdetét vette egy hosszú út Londonba.
- Készen álltok? - mentem oda Regihez.
- Ohh, utálok repülni. - visított Regina.
- Hidd el, én sem szeretek, de ha ez az ára, hogy végre hazamehessünk, akkor készen vagyok rá. - simogattam meg a hátát, majd odamentem Dórihoz. Neki is köszöntem és leültem végre a saját hellyemre Louis mellé. Fejemet a vállára hajtottam és az előttem lévő ülést bámultam. Imádok a fiúk gépén utazni. Ez az egyetlen amin nincsenek sokan csak mi. Ez az egyetlen jó benne. Meg persze a kaja. Nagyon jól "főznek" a repülőn. :) Niallnél volt egy csomó chips, tehát szó nélkül mindenki odatelepült mellé és azt ettük. Nem a legegészségesebb, de mit tegyünk.. ő Niall.
Minden fiúnak van egy ágya a repcsin. Én megrohamoztam Lou ágyát és álomra hajtottam a fejem. Amikor felkeltem már csak 1 óra volt hátra az útból és arra lettem figyelmes, hogy nem csak én fekszem az 1 személyes ágyon. Louis is bepréseltem magát mellém. Milyen édes... :) Gyorsan felkeltem és odamentem Niallhez, mert nála volt Lodia.
- Te vigyáztál rá amíg mi aludtunk? - mosolyogtam.
- Meg Regi. - lelkendezett.
- És Lottie?
- Ő az én ágyamban alszik. Tudom, hogy ki vagytok merülve ezért szóltam neki, hogy ő is pihenjen le. - húzta fülig a száját Niall.
- Köszönöm! - öleltem meg őt. Erre Niall szó nélkül hátra mutatott. Megnéztem. Regi a kezében szorítva Lodiat aludt a mi ülésünkön. <3 :) Ezen a repülőn mindenki alszik?! Nem baj, hagy pihenjenek.
Hamarosan le is szálltunk. Addigra felébredtek és összeszedtük magunkat. A mi repülőnk és a szüleimé egyszerre szállt le, így a pályaudvaron találkoztunk velük.
- Hát sziasztok, holnap találkozunk! - integetett Lou a többieknek, s erre mindenki visszaköszönt. Fogtuk magunkat és a szüleimet vártuk egy padnál. Addig én Louis útlevelét tanulmányoztam. Olyan aranyos a képe. :D Fél óra várakozás után Ádám tesómat pillantottam meg. Lottie elrohant, mert ő érte is jött az autó, hogy hazavigye.
- Csá Hugi! - ölelt meg.
- Hiányoztatok. - mondtam és ekkor egy erős kéz fogta meg a vállam. Pityu volt az. <3
- Szia Kicsi! - puszilta meg a fejem.
- Hello! - fontam át karomat körülötte. - Anya?
- Nézd csak. - mutatott felé.
- Anyu! - rohantam felé, majd ösztönösen, mint egy kislány a nyakába ugrottam.
- Jajj, Dia, ne felejtsd el, hogy már nem vagyok olyan fiatal, hogy felemeljelek. - mosolyogott.
- Persze, anya! Bocsánat! Gyertek, már vár egy autó.
Louinak is köszöntek, majd a nagy limó felé vettük az irányt. Valamit hiányoltam. Merre van a másik tesóm?! Szomorúan pillantottam anyára, majd ő megmagyarázta, hogy nem tudott eljönni, mert Dániában van egy munkában. :( Kihagyja a húga esküvőjét.. na szép. :) Majd felhívom telefont. A kocsi gyorsan hajtott az úton, majd szépen beért Londonba, s egyenesn a házunkhoz vitt minket. Pontosabban Louis házába. Már rég elterveztük, hogy az övét eladjuk és beköltözünk az enyémbe, miután összeházasodtunk. Hamarosan eljön annak is az ideje.
Elszállásoltuk a szüleimet a vendégszobában és a nappaliban, majd Louis lefektette a kislányt amíg én tusoltam. Londonban akkor már 21:00 volt. Vissza kell szoknom erre az időzónára. Amint készen lettem befeküdtem a SAJÁT ágyunkba és bekapcsoltam a tévét, s rég nem látott sorozatomat kezdtem el bámulni meredten, mint egy zombi. Még azt sem vettem észre, hogy Louis átölel, de arra már figyelmes lettem, amikor megcsókol. *-*
- Anyukádék mikor jönnek? - kérdeztem boldogan.
- Ők holnap jönnek a templomhoz. - válaszolt szívdöglesztő mosollyal az arcán. Imádom azt a vigyort.
- Akkor most már minden rendben. Semmi akadája a boldogságunknak. - mondtam és ekkor Lou felkelt. Fejét a hasamra hajtotta és úgy nézte a tévét. Fogtam magam és a hajával kezdtem el szórakozni. Nem tehetek róla, olyan sejmes és puha.
- Élvezed Baby? - nevetett.
- Olyan jó a hajaddal piszkálódni. - kacarásztam.
- Nem gond, de tényleg. Örülök neki, hogy elvagy.
Louis hamarosan visszafeküdt mellém és a hátamat átkarolva elaludt. Lou morgása járta át a szobát. Később én is elzártam a tévét és elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése