- Sok sikert Hugi! - ölelt magához.
- Köszi. Szeretlek! - bújtam hozzá.
- Mi is téged. Na de készülődj. Ma lesz a nagy napod, le ne maradj a lányos szépítkezésről. - kacsintott. Rábíztam Lodiat. Felrohntam a szobába, felöltöztem és magamhoz vettem a pénztárcámat, majd egy puszi kíséretében elindultam a fodrászhoz.
Gyalog mentem, tehát rohanásra váltottam. Felszálltam a buszra és a városba mentem az egyik barátnőmhöz, mert ő készítette a hajamat és a sminkemet.
- Szia Shoona! - köszöntem neki.
- Hello, ülj le ide. Minden el van már készítve, Louis már el is mondta nekem milyen hajat szeretnél.
- Woow, jól tette. Akkor lássunk hozzá. - csüccsentem le a fodrásszékbe. Shoona eléggé gyorsan megmosta a hajam és belekezdett a "remekműbe". Hajcsavaróba csavarta hosszú hajamat és úgy hagyta egy ideig majd szárítani kezdte.
Felkonytyolta, egy kicsi tincs kivételével, annak ki kellett lógnia. Amint készen lett, neki állt a sminkemnek. Egy egyszerű kis festés, nem szeretnék 2 kiló sminket az arcomon. Tehát csak púder, rúzs, szempillaspirál és szemhéjfesték. Valami szürke féle remek lesz. A sminkemmel eléggé sokáig elbíbelődött.
Amint készen lett vele, kifizettem és a szervezett limóval a helyszínre mentem. Onnan ki a kertbe ahol Morry várt a ruhámmal.
.jpg)
Segített felvenni és elrendezni rajtam. Közben megérkezett a dekoráláshoz szükséges EHETŐ alma. Gyorsan odaadtam azt is Morrynak és ő szétrakosgatta az asztalokon. - Gyönyörű vagy! - állt velem szembe Morry.
- Köszönöm! - pördültem meg és megöleltem. Istenem, menyasszony leszek!
Felszaladtam még az öltözőbe és leültem az ágyra és szótlanul bámultam magam elé. Közben jött ott egy kis pincér fiú aki megkérdezte, hogy milyen pezsgőt osszanak a vendégeknek. Közben megérkeztek anyáék is, meg Louis is. Lout nem engedtem be az öltözőbe, ő csak menjen a templomhoz. Nem szabad látnia.:)
- Kislányom! - szorított magához anya. Amint ő megölelt az egész család odajött és engem szorított. Nem volt elég, hogy a ruhán a fűző szorítja a derekam, de még ők is. <3 Anyuék nem maradt sokáig, ők lent várták a díszes autót, ami engem a templomhoz visz.
Egy valamit elfelejtettem! Ki lesz a tanúm?! Jajj, de hülye vagyok.. keresnem kell valakit.
- Szia! - lépett be vidáman Regi.
- Úristen! - ugrottam a nyakába. - Regi, megtennéd, hogy leszel a tanúm?
- Öhm.. igen! Persze! - vidult fel. - Mit kell tennem?
- Állj mellettem az oltárnál. - mosolyogtam.
- De szép valaki! - dugta be az orrát Harry az ajtón.
- Köszi! - öleltem meg őt is jó szorosan.
- Jajj, te lány! - közeledett felém Dóri a kisbabával.
- Nagyon cuki vagy. - hajoltam le Darcyhez. Niall, Regi, Dóri és Hazz kimentek, mert megjött a kocsi. Szépen lementem a lépcsőn egyenesen ahhoz az autóhoz. Morry besegített, hogy le tudjak ülni, majd szélsebesen kerülőutakon a templomhoz vitt. Mindenkinek feltűntem és Directionerek százai lepték el az utcákat, szinte közlekedni nem lehetett. A többiek feltartották őket és így mi el tudtunk menni nagy nehezen. Az úton sok mindent gondoltam át, letiztáztam magam. A templomnak tornyai kezdtek közeledni felém és felcsillant a szemem amikor megláttam a többieket integetni nekem. A szívem nagyot dobbant! Hamarosan odaértünk.
Kiszálltam az autóból Regi segítségével, s amint sikerült kijönnöm Pityu karolt belém és a fülembe súgott egy "Sok sikert!" A nép bement a templomba és ekkor mi is bementünk. Mivel apukámnak nem volt szerencséje engem menyasszonyként látnia, ezért Pityu kísért az oltárhoz. <3 A templom hatalmas volt. Csak úgy visszhangzott az orgonától, amikor beléptem. Csak mentünk és mentünk a hosszú szőnyegen. Amikor az első sorba értünk a bátyám megragadta a kezem és felhívta a figyelmem, hogy ott ül a kezében Lodia. Villantottam egy 1000 vattos mosolyt és két puszival elbúcsúztam Pityutól. Amint felléptem a lépcsőn a közönség leült.
Louis megfogta a kezem és elkezdődött a ceremónia. Kint hatalmas hangzavar volt, mind azt kiabálták, hogy "LOUIS!". Kicsit kellemetlenül éreztem magam, de ekkor Lou észrevehetetlenül megszorította a kezem és erre én elmosolyodtam.
- Dia, te kívánod-e hites férjedül, az itt megjelent Louis Tomlinsont? - kérdezte tőlem a pap.
- Soha senkire nem vágytam még így! - válaszoltam és erre az egész násznép mosolygott.
- És te Louis? Elfogadod-e Diát kedves feleségedül?
- Ha nem akarnám, nem lennék itt! - vigyorgott rám. Mindketten hosszú választ adtunk, de a szívünkből szólt. Én inkább azt furcsáltam, hogy Lou tanúja az egész banda volt. :D Rendben. Mit vártunk?!
- Húzzátok fel egymás ujjára a gyűrűt és házasságotokat csókkal pecsételjétek meg!
Eljött az a pillanat, amit minden magam korú nő vár. Élete szerelme végre a férje lett! Dia Tomlinson, végre most már annak mondhatom magam. Eldobhatom az idiótának tűnő angolosított "Norman" családnevet. Extázisos állapotban Louis megcsókolt és akkor tértem vissza a valóságba. kicsit elkalandoztak a gondolataim. :) De amikor közelebb hajolt hozzám Louis kicsit visszabillentem a jelenbe és én is megcsókoltam őt. A nép csak tapsolt! Na, nem voltunk olyan sokan, csak 20-an, de akkor is. Kis szűk családi kör. Az utcáról is lehetett hallani a tapsot, ami a rajongóktól jött. Félve, de Louis megfogta a kezem és kivezetett a templomból.
Amint kiléptünk megrohamoztak bennünket az újságírok. A fiúk a segítségünkre siettek, így amíg a 1D interjút adott, addig mi Louissal el tudtunk slisszani autóval. A bátyám a kezembe nyomta Lodiat még a templomba, így rá is kellett figyelnem, nehogy valaki kilopja a kezemből.
- Gyönyörű vagy! - mért végig a limóban Louis.
- Igyekszem, tudod. - mosolyogtam perverzen, s erre Lou csak nevetett. A kislányt az ő kezébe adtam, hogy ő szórakoztassa az úton. London belvárosába mentünk, egy igen neves szórakozóhelyre. Nem is igazán szórakozóhely, mert lagzigat szoktak ott tartani, na de még is. Nem akárkiknek volt itt anno a lagzijuk.
A hátsó bejárarton mentünk be, ott talán nem hömpölygött annyira a tömeg. Louis ötletének köszönhetően kimentünk az erkéjére. Amint megláttak minket a fanok sikítani és tapsolni kezdtek. Masszív 5-10 percig álltunk kint, addig amíg a többiek meg nem jöttek. Az után pedig már le kellet menni, várni őket az asztaloknál.
Elsőként Niall, Harry, Regi és Dóri lépett be. Tulajdonképpen az egész banda. A 1D a mi asztalunknál ült, ugye velünk, meg a szüleinkkel. Utánuk Louis családja, majd az enyém és a barátok. Így voltunk 20-an. Lodia mindvégig vagy az én vagy Louis kezében volt és tapsolt, meg nevetett. Végül is őt odaadtam Reginek, mert nagyon szeretett volna vigyázni rá. :) <3 Ahogy mindenki belépett a hatlmas terembe a tanúk szólaltak meg.
- Louis és Dia tökéletes pár. Sohasem láttam még embereket akik így szerették egymást, a bandán kívül. Nagyon hasonlítanak. Emlékszem, amikor Dia felhívott, hogy úton van Louishoz, mert 1 nap után is nagyon hiányzik neki. Sokáig gyerekek! - mondta igen rövid beszédjét Regi, de én beértem vele, mert csak az igazat és az őszintét mondta. Szeretlek Regi! <3 :)
- Kérsz egy zsepit? - súgta a fülembe Louis.
- Köszi, nem. - hajtottam fejemet a vállára.
- Mi mint Louis tanújai, a One Direction nevében csak annyit szeretnénk mondani, hogy sok sikert az asszonyhoz ember! - nyújtotta a poharát Liam. Erre mi csak nevettünk egy nagyot. Nem lehetek én olyan szörűny Szörnyella. :D Miután mindenki elmondta amit szeretett volna jött az esküvői kaja. Húsleves, pörkölt, krumpli, rántottsajt, rántotthús és koronaként később a torta. Kicsit zavarba jöttem ezért kimentem a tetőre és Tweeteltem egyet:
"Amire egész életemben vártam megtörtént.. elvarázsolt a tudat. Köszönöm minden rajongónak aki gratulált. xx."
- Te is elvarázsoltál engem. - támaszkodott Louis.
- Te mióta vagy itt? - rémültem meg.
- Elég ideje ahhoz, hogy tudjam mit hozok elő belőled. - jött közelebb hozzám, majd amikor teljesen ott volt előttem, magához húzott és erőteljesen és szenvedélyesen megcsókolt. Kezemet végigtúrtam jól elrendezett haján, majd ő is kiszedte a csatokat, melyek az én hajamat tartották és göndör fürjteim egyből a vállamra borultak. Louis megnézett és ezt mondta:
- Na nézd, már is szebb vagy! A konty öregít. - mosolygott és megragadta a kezem, majd magához ölel és a csillagos eget nézte. Én csak fejemet a vállához fúrtam, majd derekát átöleltem. Sokáig álltunk úgy mozdulatlanul, de egyszer csak a kezemet megfogva, szó nélkül bevitt a terembe ahhol mindenki táncolt már.
Ahogy beléptünk a fiúk mikrofont ragadtak és elkezdték énekelni a kedvenc dalomat, a Little Things-et. Mindenki visszaült a hellyére, csak én és Louis maradtunk. Lou megfogta a derekamat én pedig a szokásos módon a kezemet átkulcsoltam nagyaka körül, majd a fejemet a mellkasára tettem. Louis szólójánál csak az alap zene ment, de hallottam ahogy ő éneklni halkan a fülembe én pedig dúdoltam. A zene végén hosszasan megcsókoltuk egymást. Az emberek tapsoltak. Megpillantottam Lodiat anya ölében ülve és ennek mégjobban megörültem. Szám a fülig ért, amikor egy esküvői fotós jött oda hozzánk, hogy kint a kertben készítene 4-5 fotót. Beleegyeztünk. Amint kiléptünk a kerbe ki volt világítva minden.
- Álljon oda a menyasszony! Azaz. - fényképezett. - Most pedig te, Louis karold át őt, esteleg csattanhat csók is.
Louis odaállt mellém és a derekamat megfogva, magához húzott élve az alkalommal megcsókolt. A fotós csak lelkeendezett a remek fotók miatt, mi pedig jól éreztük magunkat.
- Okéé. Akkor most arra kérlek benneteket, hogy Dia üljön le a földre, Louis pedig álljon mellé és tegye a kezét Dia vállára. - kacsintott. Elkészült az is. - Esetleg egy olyat, hogy Louis is üljön le, vagy guggoljon és hátulról hajtsa a fejét a menyasszonyunk vállára. Mosolyt!
Teljesen természetesnek éreztük magunkat, tökéletes volt. Amint minden fotó készen lett visszamentünk és hozták a tortát.
Megfogtam a kést, majd Louis mögém állt és a kezemet fova felvágtuk a díszesen gyönyörű tortát. Mindenki ujjongott és tapsolt, és a fotósunk fényképezett. :) Mindent megörökített az esküvőnkről eddig.
- Tessék Dóri. - adtam a kezébe a tortát. - Nézd, Regi.
- Harry. - nyújtotta Louis is.
Szétosztottuk a tortát,de sokan jöttek még vissza, hogy kérnek. Innetől már csak buli volt.
- Mi a baj, Pezz? - ugrottam Perrie mellé.
- Semmi, csak Zayn elment vécére. Őt várom. - mosolygott.
- Szórakozzatok jól. - kacsintottam és megsimogattam a hátát. Valami még sincs ott rendben. Perrie mindig életvidám volt/van. De ha nem akrják elmondani... majd kiderül. A fiúknak úgy is elmondják majd, utána nekünk is.
Hajnali 3 körül az emberek elkezdtek elmenni. A szüleim visszamentek hozzánk és Louisé is. A barátok is hazamentek, már csak a banda maradt. Leültünk egy körasztalhoz és beszélgetni kezdtünk.
- Hogy-hogy még mindenki józan? - kérdeztem.
- Szerintem Niall nem annyira. - mutatott mindenki az előbb említett személyre.
- Sziaaa, Diaaa! - bámult mélyen a szemebe Niall.
- Regit merre hagytad?
- Hol van? - nézett körül.
- Ezt kérdeztem én is. - támasztottam a fejemet. - Elhagytad őt?!
- Együtt vagyunk csak valahol lemaradt. - nézett körül maga körül. - Regiiii! - ordított.
- Nem fogja hallani te őrült. Menjünk megkeresni. - állt fel Louis, majd kikapta a kezemből a kislányt és az ajtó felé indult.
- Lodia álmos, hisztizni fog! - kiabáltam utána. Csak legyintett és az ajtó mellé állt. Támogatva a férjemet én is felkeltem és utána mentem, ám amikor keltem fel megvágtam magam. Visítva rohantam Louis után.
- Kérek gyógypuszit! - nyújtottam felé az ujjamat. Értetlenül nézett rám, de megkaptam azt a puszit.
- Harry húzd már összébb magad! - ordítottam rá, mert eléggé nyomorogtunk a kocsijában.
- Nem nekem van hatalmas menyasszonyi ruhám. - nézett rám flegmán.
- Fejezzétek be! Hol láttad utoljára Regit? - nézett hátra Louis. A kérdés: hányan ültünk az autóban?! Nos; Louis vezetett, Harry, az ölében Dóri és Darcy, Niall, Liam és Noémi, Zayn, szintén az ölében Perrie és én, a kezemben Lodiaval. Hány személy ez?! 11, a 7 személyes kocsiban... gartula magunknak. Biztos meg fognak minket büntetni. Természetesen engem száműztek leghátra, de én fogtam magam és gyönyörű menyasszonyi ruhámnak körülbelül a derekamtól, lecsatoltam a szoknyát és egy kis térdig érő szoknyában, ami az alatt volt, ebben rohangáltam. Ezt természetesen csak az után tettem, ahogy Hazz rám szólt. Őrült.
- Azt hiszem a.. ott! - mutatott egy sarokra Niall.
- Az egy fa... - nézett értetlenül Harry.
- Jól betéptél ember. - röhögött Louis.
- Akkor a.. áhhá, már emlékszem. Hazament busszal. - kapott észhez. Mindenki vörös szemmel nézett rá Niallre aki bevágta a *pokerface*-t. Louis ökölbe szorította a kezét és mérgesen mormogott valamit.
- Rendben, Niallt hazavisszük. - fordult be a kis utcába, ahol Regi lakott. Erőteljesen "kilökték" az autóból. Nemsokára visszamentünk a csárdába, ahol mindenki hazament, mint mi is.
- Micsoda nap volt. - bámultam az ablakon.
- Minden esetre eléggé fura. Nem rég még a templomban voltunk, most pedig házasokként megyünk haza.
- Bizony. Öhm..Dia. Mi még józanok vagyunk?! - nevetett.
- És tényleg! - fogtam a számhoz a kezem. Ő szó nélkül megfogta a kezem és úgy vezetett tovább. Én csak bámulva néztem az utat hazafelé.
Megérkeztünk. Bulitól kimúlt pofával lerángattam magamról a maradék menyasszonyi ruhát és lefektettem aludni a kislányt. Lehet, hogy nem a legbulisabb esküvő volt, de nekem a lényeg volt a fontos. Összeköthettem az életemet azzal akit valóban imádok. Imádom ezt az érzést. :) Bebújtam a puha takaró alá, s Louis követett.
- Tedd már le azt a nyamvadt telefont. - utasítottam.
- Pillanat. - dugta ki a nyelvét. - Tweeteket olvasok. Sokan gratuláltak. Csinálunk egy közös képet?
- Igen! - bújtam oda hozzá és ő telefonját hátrébb tolva készített egy közös képet. Nagyon jól sikerült.
- Mehet ki a Twitterre. - nyomkodta tovább a telefonját.
- Ugyan te! - dobtam neki a párnámat.
- Utána aludhatunk. - mosolygott rám. Én csak bólintottam egyet. Ígéretének eleget téve, hamarosan odafeküdt hozzám és a derekamon áttéve hatalmas kezeit, magához húzott és elaludtunk. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése