6-kor csörgött az ébresztőórám. Louis a fejét a képembe nyomta és ordibált, egy idióta vigyorral együtt.- Boldog Szülinapot Baby! - mosolygott.
Szó nélkül megfogtam a tarkóját és a számhoz nyomtam az övét.
- Így még jobb! - haraptam ajkamba. Ő ezt egy kacér vigyorral jutalmazta, majd kikeltem az ágyból. Letusoltam és felöltöztem. Louis bejött a fürdőbe és próbálta elcsórni a ruhámat, de a tükörben láttam őt. :)
- Ne kezdd! - szóltam rá, mire ő bevágta a "Nem akartam elvenni csak..." fejet. Azon mindig nevetnem kell.
Kicsivel később a telefonom csörgött.
- Boldog születésnapot Nagylány! - hallottam Niall hangját.
- Köszönöm, de tudod, hogy egy idősek vagyunk. - nevettem el magam. Igen, 2 évvel fiatalabb vagyok Louisnál, de szerintem ezzel nincsen még probléma. Az még gázabb lenne, ha ezred évekkel.. akkor már az apám lehetne. De én így vagyok vele a legboldogabb és szerintem ez.. tökéletes.
Gyorsan rendbe ráztam a fejem tetején található kazlat is és lementem a szüleimhez.
- Jó reggelt Kicsim. - ölelt meg anya.
- Anya, 23 vagyok, nem vagyok már kicsi. - nevettem.
- Akárcsak 10 évvel ezelőttről hallanálak. - jött közelebb a bátyám is. - Neves férjedet merre találom?
- Foci, mi? - kérdeztem.
- Mit gondolsz?! Hogyne! - háborodott fel Ádám. Megvontam a vállam és a lépcsőre mutattam. Vette a célzást és egyből felrohant. Én már csak annyit hallottam, hogy mint a 3 éves kislányok sikítoznak. Kezdek félni ezektől a kirohanásoktól.. de komolyan olyan hangjuk volt. Éles sikítás.
Nekiálltam az ebédnek. Nem terveztem különösebb fogásokat, csak egy kis levest, esetleg törött krumplit rántott hússal.
- Nem te fogsz főzni. - állta utamat Louis.
- Ohh, de jó, akkor ma pihenhetek. - huppantam a kanapéra. - De várjunk, akkor ki?
- ÉN! - ordított.
- Lehet, hogy még is nekem kéne. Úgy emlékszem a legnagyobb teljesítményed főzés téren tojás volt. - gondoltam vissza az előző időkre.
- De Ádám is segít.
Nagy nehezen, de megfűzött Louis. Nem szívesen bízom rá ezt a munkát bárkire, de rám is fér már a pihenés. Úgy döntöttem inkább kihasználom a jakuzzit, mert az is van. c:
Átvettem a fürdőruhámat és a medencéhez indultam, ami fent a tetőn volt. Beültem a jó meleg vízbe és bekapcsoltam az általam elnevezett ,,buborékos üzemmódot''. Ellazultam. Azt hittem el is aludtam.
*1 óra múlva*
- Hahó! - keltett Anya.
- Hm? - pislogtam nagyokat.
- Készen van minden, jöhet a szülinapos. Szépen kikecmeregtem a jakuzziból és a szobánkba mentem. Előkerestem a szokásos ünnepi ruhámat. Na jó, egy kis koktélruhát. Lényegtelen, folytassuk. Lementem, majd a lépcső szélénél Louis várt aki megfogta a kezem és széles mosollyal az asztalhoz kísért. Ott kihúzta nekem a széket és leültem. Izgatottan vártam a folytatást. A család többi tagja is körülült engem. Később Louis hozta az ételeket és leült mellém.
- Boldog szülinapot! - kacsintott majd szabad kezével az én kezemet fogta meg. Erre én ösztönösen elmosolyodtam, majd a bátyám szemjátékát figyeltem. Valamit el akart nekem mutogatni, de nem nagyon sikerült neki. Majd elmondja...
Lassan de biztosan megettük az ebédet. Következett a kedvencem; a torta.
- Boldog születésnapot Kincsem! - adott egy puszit a fejem búbjára anya. Felálltam és széttártam a karomat, mire mindenki odajött és egyszerre öleltük meg egymást. A világ legösszetartóbb családja vagyunk, ez nem kétség.
- Akkor én be is hoznám a tortát. - mondta zavarodottan Louis, mire nevettem egy nagyot. Fogalmam sincs miért, szeretek boldog lenni, főleg ha a családommal vagyok.
- Nem mondod komolyan? - nyíltak ezerszeresre a pupilláim, mert Lou egy csodálatos tortával lépett elő. Lila és rózsaszín volt, szivecske alakban, pici szivekkel meghintve. Azt hiszem csokis.
- Személyes ajándék. - kacsintott rám és megcsókolt, amint leült. Én még mindig extázis állapotban bámultam a gyönyörű tortát, amiről sikerült 1-2 képet is csinálnom.
Louis odaált a hátam mögé és lehajolt egészen a vállamig, hogy készüljön közös kép is. A kedvencem az amikor én vigyorgok, mint valami retardált és Lou megpuszil. <3 Ezek után a másik kedvencem amikor a bátyám ölel magához és csak a fejem búbja látszik, de én tudom, hogy fülig ért a szám a boldogságtól. Ki ne szárnyalna ilyenkor felhőtlenül?!:)
*este*
- Sziasztok! - nyitottam az ajtót, ahol Noémi és Liam állt. Bulit tartunk.
- Hello Szülinapos, hogy, s mint? - mosolygott Liam.
- Ohh, minden tökéletes. Add ide Noémi azt a kabátot, felakasztom. - vettem ki a kezéből a hatalmas és meleg kabátot és feltettem a fogasra, majd Louis bekísérte őket. Anyuék és a bátyám körülnéznek az éjszakai Londonban, tehát szabad a pálya.
- A többiek? - érdeklődött Lou lehuppanva a kanapéra s mi is követtük őket. Én Louis mellé ültem jó szorosan, ő pedig áttette a vállam mögött a kezét.
- Zayn és Pezz már úton vannak, Dóri és Harry beadják Darcy-t valami haverjuknak, Regi és Niall párosunk hamarosan indul. - mesélte Nono.
- Akkor eltart még egy időbe mire ideérnek. - forgattam a szemeimet.
A fiúk is elkezdtek beszélgetni, mi pedig Noémivel egymást szórakoztattunk. Lodia már aludt, csodálom, hogy nem ébredt fel a hangos röhögésre.
- És akkor, hogy lesz az EMA? - érdeklődött Liam.
- Nekünk csak annyit mondtak, hogy két hét múlva Párizsban és valószínű, hogy a Story of my life - al kell fellépnünk, de tudod, bármi változhatot. - mesélte Louis.
- Értem-értem, én is ennyit hallottam, de nem kéne gyakorolni, vagy ilyesmi?
- Ráérünk. - vonta meg a vállát Louis.
- Könyörgöm; két hét, nem sok idő. Persze nem akarok beleszólni. - mondtam.
- Bőven elég, nyugi. Nem gyakorlunk olyan sokat az utóbbi időben, mert megy ez nekünk. - kacsintott Lou.
- Az megnyugtató a számodra, ha azt mondom néha nem értelek? - húztam fel a szemöldökömet.
- Teljesen nyugod így már a lelki világom. - nevetett Louis, mire mindenki vigyorogni kezdett, ám ekkor megszólalt a csengő.
- Halihó! - mondta Hazz. Egyből elmosolyodtam és kinyitottam a kaput. Harry ki sem látszott a virágokból. - Boldog szülinapot Kislány! - nyomta a kezembe, mire megöleltem, azaz a hatalmas virágcsokrot, mert ismételten Harry még mindig nem látszott, legalább is a feje.
Beljebb kisértem Dórit és Hazz-t, majd ők is csatlakoztak a beszélgető társasághoz. Jelenleg is az EMA-ról beszélgettek. Hatalmas produkciót terveznek vakító világításokkal és egy tulajdonképpen 4 perces bulival, ameddig a számuk tart. Persze nem Miley-sat, csak egy kicsit szeretnék feldobni a hangulatot.
*amikor már mindenki megérkezett*
- Nem kéne csinálnunk valami tartalmasat? - kérdezte Zayn. Erre mindenki összenézett és azon tanácskoztak, hogy mit csináljunk. Úgy döntöttünk, hogy megnézzük a This Is Us-t, mert már régen látták / láttuk, sőt én Louissal még meg sem néztem, csak anno a premieren Dórival és Noémivel, meg még pár lánnyal, amikor még nem voltunk 1D barátnők. Ohh, szép este volt! Este fél nyolckor kezdődött az egész. Én már háromnegyed 7-kor elindultam Dóriék házához, de késett. Később az anyukájával találkoztunk, aki elhozta Dóri diákigazolványát, mert úgy olcsóbb volt a jegy. Nagy nehezene, de odaértünk a mozihoz, ahol apukám várt és bekísért minket. Azért kellett sietnünk, mert legkésőbb a műsor kezdése előtt fél órával át kellett venni a jegyet, azaz 7-kor. Sikerült! Nagyon tetszett nekünk a film, tulajdonképpen napokig, sőt hetekig arról beszéltünk.
Előkotortam a hatalmas DVD tengerből a This Is Us-t és betettem a lejátszóba. Ránéztem Dórira és Noémire, akik csak vigyorogtak és én is visszagondoltam arra, amikor először láttam ezt a filmet. Akkor még nem gondoltam, hogy valaha én leszek Louis barátnője, sőt felesége. Ezek mind vak álmok voltak, csak a sötétben tapogatóztam, hiszen akkor még Eleanor volt eséjes mind erre amire én. Egy biztos; nagyon élveztük az egész filmet, szinte pisilésig röhögtük magunkat.
Adtam egy puszit Louisnak, majd hozzá bújtam jó szorosan, sőt ahogy láttam Dóri, Noémi, Regi és Pezz is ezt tették.
- Jajj, erre emlékszem! - mutatott a képernyő felé Dóri és mind szorgosan bólogattunk.
- Mennyit változtunk.. pedig nem is régen volt. 3 éve?! - kérdezte Niall.
- Ahha, asszem annyi. - mondta Louis, pedig nem nagyon volt magánál. Teljesen belemerült a filmbe. Nem is baj, én sem nagyon figyeltem, csak arra, hogy mit mond a film. ^^
- Dia, csipogott a telefonod! - nyújtotta felém a telómat Pezz. Odanyúltam érte és megnéztem ki vagy mi az, illetve mit írt.
- Eleanor?! - kiáltottam fel.
- Nincs benne ebben a filmben Édesem, kit láttál? - kérdezte Louis.
- Öhm.. semmi. - vigyorogtam. - Minden rendben. - igen az volt. Addig amíg meg nem néztem mit írt:
"Szia! Lenne kedved valamikor meginni egy kávét? Puszi: El."
Rendben, oké, segítek neki, nem vagyok rossz lelkű. A válaszom ez volt:
"Hello. Persze, holnap mondjuk a Starbucks 13:00-kor? Ölelés: Dius."
- Ki az? - érdeklődött Lou.
- Eleanor. Holnap együtt kávézunk. - mondtam mosolyogva. Erre ő bólintott egyet én pedig vissza bújtam hozzá. Hamarosan válasz érkezett Eleanortól. Tömören és összefoglalóan írt egy "Ok!:)" - ot. Ledobtam a telefonomat a kis fotelbe, ahol senki sem ült és tovább néztem a filmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése